Forrai Ibolya szerk: Néprajzi Közlemények 22. évfolyam (Budapest, 1979)

tünk ide, Fényre, s az vót a rendelet, hogy a székejektől rekvirálni nem szabad. Aszonygya, hát maguk székejek? Mondom, igen. Na aszonygya, maguk elmehetnek haza. Elvihetik a marhájikot. Hát igy megmentettük a marhákot. Nahát ekkor hallaccott, hogy má Budapesten keresztül halattak, Budapest ostroma megvót, hát hallaccott, hogy a kormány Debrecenybe megalakult. Hát átaljöttünk hárman Debrecenybe a kormányhoz. S beszámoltunk a hejzetünkről, hogy mi történt velünk, s hogy állunk. Debrecenybe a kormány aszonta, hogy átaljöhetünk, Magyarországra, de az állam rétünk segiteni nem tud. Csak ugy jöhetünk át, ha eggy évig való kitartást hozunk. No elégahozza, hogy tavasszal nekikeztünk ott újra a munkának, de Bőrvejbe már elvetettünk vót, hát igy Fényen újra keztük a tavaszi munkát. Eljött a nyár s elmentünk át, hogy a románok aggyák ki a részünköt, de ott kaszával fenyegettek. Hát nem vót amit csinájjak, mondom hát ennyi munka idevesszen ! átalmentem este Bőrvejbe a két tehénnel, egy ösmerősömnél megszálltam, szép hódvilág vót, s éjféletájt megraktam a szekeremet árpával. Elvittem haza, Fényre. Nem jött érte senki. Akkor elmentem a házigazdához, ahol én laktam, s asztmontam, hát Grigor! hát aggyon valamit én eszt a lakást felépitettem, két tehenyemnek az árát belevertem. A nagy ablakokot vágattam, a lakás fődes vót kipadoltam, tornácot csináltam, istálót kipadoltam, hát van szive eszt elvenni. Nohát aszonygya, hogy a kertbe ami van krumpli, ennek felit nekem aggyá. De elégahozza, hogy én abba az évbe egy vagon krumplit hagytam a határba. S oda mán többet még imátkozni se lehetett menni. Nahát élmények vissza Bőrvejbe, krumplit, segitett a román, kiástuk, felraktam a szekérre, s élmények vissza Fényre. Ott újra nekikeztünk a munkának, ugy, hogy már a nyarat ott tőccsük el. S csak ősszel jövünk át Magyarországra. Tehát ott is összegyűjtöttünk sok mindent, ugy hogy vót nekünk mindenféle. De eccer aszt mongyák, hogy a határon csak hátizsákkal lehet átmenni. Nahát Bukarestbe megalakult a kormány, Gróza vót a miniszterelnök. Hát vót egy háromszéki fiju, ez a románoknál rendőrfőparancsnok vót. Ez szeméjesen elutazott be Bukarestbe a mü érdekünkbe és Grózával megbeszéllést fójtatott s szóval leatta a mü eseményeinket. Gróza eggy ojan utasitást adott irásba, hogy kötelesek, mán ami a mi tulajdonunkat illeti, marhát, takarmánt, mindent a vámon átengedni. Nahát ugy is lessz. Kihirdetik a holmit, de ekközbe gondoltuk, hogy ha mán nem adnak engedéjt, akkor éccaka kell átszöknünk. Ugy, hogy eggy éccaka egyet térek, más éccaka megint egyet térek s valahogy igy, me még akkor a határőrök nem vótak ugy felállva. Hogy lehetett szögdösni, oda meg vissza. Nohát, elégahozza, hogy megaggyák a rendeletet, hogy