Forrai Ibolya szerk: Néprajzi Közlemények 22. évfolyam (Budapest, 1979)

kot meleg istálóba, s engemet be a házba, jó tüzet csinált, s osztán ott megszáratkoztam. S a lovak es magokhoz jöttek, De Gál János nem hagyott ott, Mikor megszáratkoztam, s a lovak is megszárattak, akkor útnak indultunk. Eljöttünk bé, de ojan uton jöttünk, hogy kő kövön vót. Akkor aszt montam Gál Elek Jánosnak, most felfogadom, hogy a járt utat a járatlanét nem adom. Bemegyünk Szendamokosra, onnét nekiindultam a Grécesnek, hazaértünk. Hát nem nagyon vót jó a kereset, me a prémonda, a lovaknak az ennivaló, s az én élelmem drága vót, s a kereset gyenge vót, me hó nem vót. Igy osztán, tavasszal vót, amikor hazamentem, újra a lovakot kitettem a havasba, osztán a lovak hejre jöttek, és a lovakot elattam. A lovakot elattam, s kaszáló hejem nem vót, mer körülbelül másfél hód földem vót az is szántó. Hát a Rez ódalába megvettem öt hód füvet, Szőcs Gergénétől. Tavasszal kimentem, a hejet feltakarítottam tisztára, me jó fü termett, met tiszta vadhere és lencse vót. Eljött kaszállás ideje, s elmentem ki kaszálni, jött a feleségem is. De a kösségtől négy kilóméter távóságra vót, ojan hej vót, hogy oda marha a szekeret ki nem tutta vinni. Hát a feleségem takarni jövögetett oda, de szombat este hazament, én ott marattam, me egy tehén odaki vót, hogy fejegessük. Vasárnap reggel kaszáltam mig a harmat fölszáratt, s a magyarok akkor jöttek bé, hát láttam, hogy odabé a patak mellett Simó Mártonnak vót egy csűre, s egy mezei ház. Hát láttam, hogy ott valami katonák járnak. Az istálóba bevezették a lovakot, a házba tüzet csináltak, a közire, me pallás nem vót alól, kájha nem vót, hát a közire, hosszú tüzet csináltak, hát kíváncsi vótam bementem, hogy mijén katonák, s hát egy főhadnagy van ott, feljött a feleségivei, s tán öt katona, majálisba. Bementem, s a főhadnagy ur aszt hitte, hogy az épületek enyimek, aszonygya, nó bácsikám ! a lovakot bekötöttük az istálóba. Mondom jól tették. De aszmonygya enni es attunk a szénából. Jól tették. Aszonygya, itt tüzet csináltunk, hogy süssünk nyárson hust. Mondom, aszt es jól tették. Hát kérdezte, hogy hát maga hol dolgozik? S mondom, én odaki, abba az oldalba, lássák e. Aszonygya igen. De hát onnét hogy hozza el a szénát? Mondom, talajjá ki! Hát aszonygya, ojan marha nem létezik, a szekeret oda kivigye. Befelé meg se tudná tartani, hát hogy hozza el szénát? Mondom, talajjá ki! Aszonygya, hát repülőgépen nem járok, hát hogy hozzam el? Mondom, ugy, hogy levágok két botot, keresztül teszem kalócsába alól teszek egy követ, hogy ne nyomja le a széna a főidre, akkor arra rakom a búgját. S hagyom egy hétig, hogy nyomujjon meg, akkor kimegyek két tehénnel, viszek egy drótláncot, járomba fogom a teheneket, s kimegyek. Viszek ki egy kötelet, a bokortól odakötöm a kötelet s a