Forrai Ibolya szerk: Néprajzi Közlemények 22. évfolyam (Budapest, 1979)

pénzünköt visszaadni. Elégahozza, hogy mikor letettük a pénzt, aszonygya az ügyvéd, hogy mi mennyi haszonbért fizetünk. Mondom, kérem az adót megfizessük, a pénzre mi se követelünk kamatot, s a fődre önnök se kérjenek haszonbért. Nahát igy belenyugodott, és a pénzt bekütte a nagybankhoz. Egy év eltelt, Jenéi Atilla kétszázezer lejjel nem tudott elszámolni, me a nagybanknak vót az ügynöke, és igy az állásából menesztették. Ahogy a birtokkal megállapottunk, Telegdi ügyvéd Jenéi Atillának fizetett tizezer lejt, hogy kérjen önkéntes árverezési kérést. Hogy szenveggyen árverezést . . . Tehát megkérte Jenéi Atilla az önkéntes árverezési kérést, s eszt megtutta kérem a biztositéki cég igazgatója és kiszállott s Jenéi Atillát az állásába visszahejjezte, aval a feltétellel, hogy vonnya vissza az önkéntes árverezési kérést, s kapok én egy lapot, de a másik vevő, Gyergyóremetei születésű vót, Ilvába vót állásba, egy amputált lábu, Portik Dobos Miháj. Én rendezem a birtokát neki, hát kapok egy lapot, Telekdi ügyvédtől, hogy mint hétfőre mennyek be, mert Jenéi Atilla az önkéntes árverezési kérést visszavonta, s megbeszélni valója van velem. Kapom is magamot, s elmegyek be. Aszmonygya az ügyvéd, hogy, nézze igy s igy áll a dolog, mondom, hát semmi hiba nincs, a pénzünket aggyák vissza, s a birtokról lelépünk. Birtokot venni nem lehetett, me kinek adóssága nem volt, az kérem a birtokot el nem atta. Ugye? S akinek adóssága vót, az nem tudott telekkönyvet adni. Az adósság miatt, mert kötve vót. Nahát, akkor aszmonygya, hogy értesicsesem a másikot, hogy jöjjön ö is le Marosvásárhejre a pénzért. Hát le is jött, felmegyünk az ügyvédékhez, de ugy a bank, mind az ügyvéd ellenezték a pénz visszaadását. Aszonták, a birtokot használhassuk szabadon, de a pénzt nem aggyák vissza. Mondom, kérem, hát mi ragaszkodunk ahhoz, hogy ugy vót megbeszélve, ha eggy évig nem tudnak telekkönyvet adni, kötelessek a pénzt visszaadni. Hát ez hallotta, mikor az ügyvéd felvette a kagylót s telefonált a bankba. Aszmongya, kérem a pénzt egy félórán belül ideküggyék. Mert aszmonygya én székej embert nem teszek az útra! Hogy aszmonygyák, hogy két székejembert levetkőztettem, s az útra tettem. Tehát egy félórán belül a pénzt ide küggyék. Hát oda es hozta egy kisasszon a pénzt, abba a boritékba, amibe be vót téve, ugyanazt a pénzt, amit leolvastunk. A boritékra az vót irva, Küsmödi Bálint ditrói, Portik Dobos Miháj remeti lakosok tulajdona. S akkor az ügyvéd a pénzt kiolvasta, visszaatta. S mondom, hogy doktor ur, s hát most mivel tartozunk? S aszmonygya, mit akarnak magok aszt aggyanak. Hát attam én is ezer lejt, s Portik Dobos Miháj is ezer lejt. S aszonygya az ügyvéd, mos mennyének el