Forrai Ibolya szerk: Néprajzi Közlemények 22. évfolyam (Budapest, 1979)

jét megfutota, 10 nap a birkát nem eresztetek rá, szent györgy napra a marha bőven ehetet rajta; a réten, ahol a viz meg nem futota, temérdek fü nyőt rajta, a sós érbe kötésig ért a lóhere és sárkelep, három bogját raktunk rajta; sarnyu is bőven vót. 1815- be mindenbül bő termés vót. Palagra járóba vót a gabona, de a jég elvágta, kévései szent János nap után. Mikor az ideje eljöt kaszáltuk, bogjába raktuk, ha valaki egy szekerei elnyomatot,egy véka alig let belőle; vetni valót, élelemre valót pézsen kelet veni; ezt a jég verte gabonát kezstem kaszálni elsőben, ebe az évbe ismét szerencsét próbáltak a francsiák, de nagyon meg veretetek. Napóleont megfogták, a szent Hilina szigetére küldetet rabságra. 1816- ba mindenbe bő termés vót, eső igen bőven járt, kivált őszei, szent Márton nap után el vót ázsva, meg nem fagyot, a nagy hó rá eset; a hideg felülrül tartota, ugy hogy el nem olvat egész télen; ha az ember felforgata az őszi álot havat, a fődbül pára jöt ki. 1817- be ... Az őszi fagy nélkül való fődbe a nagy hó alat aki késő vetet szerencséseb vót, mer tavaszkor kőt ki, tavaszi szántás közsbe látván a romlást, sokan kiszántoták, ki pedig meghata, de kevés nejen, mer az egész határon nem tudom vót vóna e 12 kereszt három köblös fődön, csak nekünk, és három szekér taló szénát vitünk hazsa, mert az idő igen jól forgot; tavaszi pedig Árpa, zsab, kompré, bőven termet minden felé, a gabona vetés pedig országszerte igy járt, ez évbe tehát a jövő aratásig zsab, komprékenyéren elődöt a szegény ember, aratás után megelégedet kenyéréi minden. 1818- ba Minden féle termés nagy bőségévéivót. 1819 úgymint 18-ba megelégedés vót. 1820-ba házasotam meg, téli farsangba. Boldog esztendőt szemlélt mindenki, a Holányos lovas regement ekor vót Németibe, Bőcsön, Zucson kovártéjba, Szeptember hónapba, mustrába, a nagy berek parti dűlőbe vót a tavasz és a taló e hónap végével ezen mutata meg a mustrát a csegébe. aba az időbe itt rendesen kukoricsa termet, enek a végére gyűltek ki hintón, szekerei, gyalog sok nép a meglátására, én pedig a palagra járó dűlőbe szántotam. A komendérozsónak a szava a csege partrul idehalot. 18 21-be Boldog esztendő vót mindenfélének nagy Bőségével. 1822-be ozstozstam meg a bátyámal. a vizsajon a kis János házsát vetük meg neki és aba ment lakni, a hejség házsa m elet vót, de azt a vizs elhorta 55-be, az osztájbul jutót két ökör, egy tehén, egy tavaszi ökör, bornyu nekem is, a bátyámnak is; a főd nálam marat, mivel az édesanyámat én tartotam; a szérüs kert pedig a