Forrai Ibolya szerk: Néprajzi Közlemények 22. évfolyam (Budapest, 1979)

bátyámé let, akit most András fia bir. a toromnak a tetejét ugyanebe az évbe csináltata Albert, a gombot is maga tete rá. mónárságot fojtató ember vót. A vén hegyen lévő szőlőt keten használtuk, még meg nem vetem a magamého 52 forintér; ezt a vén hegyen lévő szőlőt 19-be vetük. 1823- ba mindenbe megelégedés vót. 1824- be Közsépszerü termés vót, Gabona és a tavaszfélére a nyár nagyon foró vót, a kánikula se fordult a kukoricára és csak anyira nyőt, hogy a tetején végig lehetet látni; a termés is kevés hasznot adot. az eső vékonyan eset szem miháj nap körül, de mégis a gabonát elvetetük, ki is kőt, de kevésre boldogulhatot, szent Márton napig ekor se vót eső, se hó, kevés idő múlva szárazon fagyot el és semi hó nem vót .caráncsonyig. 1825- be A hó i ilkül való száraz hideg tél legkiseb hó nékül fojt el, a szekér egész télen száraz uton nyargalódzsot, a tavaszi szántás eljővén, a főd csupa száraz por vót, a legkönyeb szántás történt, a mag bene ki nem kőt, ccakugy ritkán, mint kukoricsa szokot kélni, a száraz tél minden legkiseb fügyükeret elrontot, a száraz tavasz a berken szálingós ludhurt szült* szokás szerént szent györgy nap után megszabadult, harmadnap alat lekapkota rula a marha, anak utánna bekötőtük az ólba, kinek mi vót, azt adot neki. 10 Május után elhajtotak a vadvizsesre szántani kölesnek, de ot is semi fü nem vót, tiszta őszi szalmát vitem a ökörnek délre. Május második hetibe sokan kimentek nézni a gabonát, de a legjobikon se lakot jól az ökör. töb részi pedig a határnak elsemisülni lácsot, vótak ojan emberek akik hat vékás fődet, hat kenyérér atak vóna, mivel hozsá semi bizsodalom nem vót, mivel tavaszra kőt ki, meg rémült az ember ezsen a tájékon, akinek pezse vót, ha nem vót, mástul kért, ki mere mehetet élelmet veni ment, én magamis másokai együt csecsen vetünk. . . . 20-ik májusba, Pünközsdkor megindult az eső országszerte, a Gabona szemlátomást nyőt középszerű nagyságra Nagyon bő termései, a tavaszféle is kőt és ojan kövér sásai nyőt, a mijét életembe nem látam,réten berken a lejob féle fü vót. a töbi közst paraj bőven vót és atul a marha gyakran felfuvódot, de kárt nem okozót, a gabona takarás sokai későbre ment, mint máskor, szent istván Kiráj nap fele is zsőden takartuk, aki a sovány fődbe vót. Az ezüst pézsforgása megszűnt még 1800 előt, még mikor a francsia a németéi háborút inditot nem fojt egyéb csak bankó - veres pézst az apám Anyám eltet egy húszast és egy tízest, mutatónak és én 1825 nem látam egyebet anál a két darabnál, ekor kezsdet fojásba jöni 50-be let vége a fojásának.