Forrai Ibolya szerk: Néprajzi Közlemények 22. évfolyam (Budapest, 1979)

vót, hideg, kiment s a hóra lefekütt. Kapott kérem kétódali tüdőgyulladást, s nyóc napra a gyerek meghalt. Hát ingemet nem értesítettek, hogy beteg a gyerek vagy nem, hanem mikor meghalt hát átjött egy küldönc, hogy meghalt a fiam. Nahát van nekem egy, még él most is, eggy testvérbátyám, édesbátyám, egy lukszasztalos, itt dolgozott Pesten a Magyar Állami Gépgyárba, sokáig. Otthon vót, osztán átmentünk ketten, virrasztani. Nálunk az a szokás, hogy virrasztottunk. Nahát, aszt kérdezték, hogy járujjak, járujjak hozzá a temetéshez. Mondom, hát aszt én odahaza, evei a feleségemmel meg kell beszéjjem. Haza megyek, s mondom a feleségemnek, aszonygya a feleségem, hát úgyis, ha megnőtt vóna is, bár egytehenet keUett vóna aggy neki, hát járujj hozza. Hát aszontam, hogy temessék. . . temessük el a gyereket, s osztán utójára elszámolunk. Hát Ditróból átvittem a fúvós zenekart, kérem s gyönyörüszép temetés vót, elbúcsúztatták, tőllem is, s a zenekar kisérte. Mikor a temetésnek vége, aszmonygya a nevelőapja, hogy számojjunk el. S mondom, most nem rengye. Majt valamejik nap jere által. S ott megbeszéjjük, Ditróba. Hát át is jött bátyámhoz, s lehivat engemet, lemenyek, s, no, mondom, mennyibe került a temetés? S mongya, s aszt mondom, hogy hát Jóska mennyit szerzett amig, szolgált. Hát a ruhája hol van? Mondom, amit szerzett, amig szóigált, számojjuk össze, s osszuk meg! s akkor megosszuk a temetést is. De eszt csak magad élvezed, nem Jóska, s ezért nem fizetek. Aszonygya, zenészeket fogadott, mondom én fúvószenekarral kisértettem, s ha magad vonószenekart fogattál, táncoltatok, én nem táncoltam. Mondom fizess ki! Elment a jegyzőhöz, nem a biróhoz s elpanaszolta birónak. S aszonta neki a biró, ha egy kicsit buta, megfizeti. S ha egy kicsit okos, nem fizeti meg. Pedig, aszonygya, Bálint a nem esett a fejire! Lehivat a biró, s mondom a birónak, hogy né biró ur! Én felmontam neki, amit a gyerek szóigált, a bérit számojjuk össze s a ruha értékit, osszuk meg, s akkor megosszhassuk a temetést is. Aszonygya a biró, Gógának, ugye megmonttam? Ahajt szépen a fejit lesütte, s elment. Na kéremszépen, arra gondoltam, hogy mán meg kéne nősülni. De gondolkoztam felette, menyecskét kérnék, akinek gyerek nincs, a ki van tanulva, kinek gyereke van, az többet tud, mint én. S idegen gyereket nem akarnék a nyakamba venni. Egy alkalommal, egy vasárnap, jöttünk le a templomból, s ez a mostani feleségem, lány vót, szép lány. Hát aszmonygya, koma! Há mét nem nősül meg. Mondom nézze, menyecskét nem akarok kérni, me amejiknek gyereke nincs a ki van tanulva, s amejiknek gyereke van, idegen gyereket nem akarnék a nyakamra venni. A katolikusoknál pedig egy elvált férfit ugy lehetett tekinteni, mint egy lányt, amejik meg-