Forrai Ibolya szerk: Néprajzi Közlemények 22. évfolyam (Budapest, 1979)

tunk járőrök, egy ódáiba megállottunk, a hevedereket megeresztettük, pihentünk és hallgatóztunk. A lovak a zabolát rázták, csörömpöltek, elárulták s eggy orosz járőr bejött s rejánk tüzelt. Erre röktön lórakaptunk, váktába megindultunk, megint egy sortüzet kaptunk, akkor kérem a ballábamba, a tagomba a húsba, a gojó keresztül ment, és a lovat szivén találta. A többi elmenekültek, a lovam elesett, én egyedül marattam ott. Másnap reggel, még annyi erőm vót, odamentem a lóhoz, leóttam a málhatáskát, vettem a válamra, bementem az országúiba, ott mingyárt vót egy zászlóaj honvéccség, oda mentem. Ott bekötöztek, és elszállítottak Nájszándecbe. Nájszándecből kiszállítottak Magyarországra. Magyarországról irányítottak Brassóba, Erdélybe. Ott vótam a kórházba. Tehát az első világháború alatt négy lovat hagytam Galíciába, s én a bőrömet hazahoztam. . . Jakateronoszlávba eccer megszűnik az újság, ahogy az újság megérkezett a hadosztájnál elégették. Szóval a legénség nem tudott semmit, a magyarországi hejzetről. Hát eccer fut egy orosz rikkancs, kiájcsa, hogy: vengrije reveruca, begye mir. Ez aszt teszi, hogy Magyarországon kitört a forradalom, béke lessz. Este lejön a százados ur, a tisztiétkezdéből, s aszt mongya hogy, fiam, az vót a reményem, hogy hadosztájomot fegyverbe Galícián át hazavezessem, hogy ezek a csőcselék csapatok ne tuggyanak kirabolni. De a tervem meghiúsult, mert az altisztek elhányták a rangjukot és mindenki megy fejvesztve. Most az a kérdés, hogy magad is mész magadra?, itt hacc engemet? Mondom, százados ur ! a százados úrral eljöttem, én a századosurt hazakísérem, s életem árán is ami töllem kitellik, védelmezem. Aszmonygya, eszt köszönöm neked! Aszmonygya, mit vacsorásztál? Montam, s aszonygya, menny fel a tiszti étkezdébe, hozzál két téját, s két tojást. S ha kérdik, hogy kinek kell, mongyad, hogy van egy hadnagy vendégem. Fel is mentem s adnak is két tojást, két teját, leviszem, nó aszonygya, idd meg a téját s edd meg a tojást, "most aszt akarom mondani, hogy nekünk innét menni kell, mert, ha az oroszok észreveszik, hogy nálunk a fegyelem felbomlott itt minket felkoncolnak, van hat rend ruhám, egy rend ruhát válassz ki magadnak, amejik teccik. S a többi ruhát add el. Kivittem az ócskatérre, elattam a többi ruhát, kiválasztottam magamnak egy rend tisztiruhát, egy pár bagariabőr csizmát, egy nadrágot, egy blúzt, s egy mentét. Hát ugy néztem ki, mint egy tiszt! Akkor árultam háromezer rubelt, de csak Nyikolajovszki ruberért attam,Kerenszki pénszt nem vettem el. Bevittem a pénzt, s montam, hogy elattam a ruhát, ennyiért. Jól van fiam, aszt mongya, most ereggy és hozzál egy bérautót, aki kivigyen, az állomásra. Hoztam egy bérautót, ki is vitt az állo-