Forrai Ibolya szerk: Néprajzi Közlemények 22. évfolyam (Budapest, 1979)

ságot visznek a legénységgel végbe. Szabájzaton kivül, - ki vitt véled disznóságot végbe? Akkor elbeszéltem, hogy, hogy történt, hogy Cifra megcsapott s én visszaüttem s a Fehér őrmester ur.. . nem a Szőke őrmester ur megvert. S ezért! Aszmonygya, hát ha valaki bántalmaz, kinek kell jelenteni? Mondom, tudom, százados ur, hogy a százados urnák kell jelenteni, de nem mertem, hogy azután még rosszabbul fognak bánni velem. Aszonygya, mán fiam ezért megbüntetlek, becsukatlak. Mondom, nem bánom százados ur, csukjanak be, örökké becsukva nem tudnak tartani !, valamikor kiengednek! s úgyis élmények! Ha másképp nem, nappal alszok, éjcoka utazok s addig menyek, mig a kerületi parancsnoksághoz érek, s feljelentem a századot. Erre a százados ur megharagutt s aszonygya, őrmester őtöztesse zsávójba s csukja be. Bementünk a szobába, mikor húztam fel a zsávojnadrágot bejön a százados ur. Aszonygya, tudod mit fiam, most nem büntetlek meg. Máskor ijet ne csinájj. Éhes vagy e? - Éhes vagyok. - Menny a konyhára és kérj magadnak ebédet. Elindultam a konyhára, de láttam, hogy mosogatnak, visszamentem. Mondom, százados ur, kérem, már mosogatnak, nincsen ebéd. Ide adott négy koronát, aszonygya, nesze négy korona, menny le a kontinba, ebédej meg. S délután két órakor a Fejér őrmester kisérete alatt ki fogsz jönni hozzám. A lovadot s a málha szereléket átadod a Cifra járőrvezetőnek. A kardoddal, a karabéjjal s a töltény táskáddal ki fogsz jönni hozzám, s nálam gyöngyéletet élsz. Este adok kimaradást, vasárnap mehecc a városba, nálam jó lesz dolgod, megértetted? ! - Megértettem százados ur. - Ki is mentünk, az őrmester kivezetett hozzá, ott vótam három hónapig. Minden reggel Cifra járőrvezető kellett a lovat megpucója, megnyergejje, s kihozza oda a százados ur kapujába. Ott lóra ültem, kimentem a századdal a gyakorlórétre, mikor jöttünk haza, akkor ott a lóról leszálltam s attam a lovat járőrvezetőnek átal. O vezette befelé. Igy tőt ez három hónapig. Hát ezét nem tuttam altiszt lenni. Három hónap múlva aszmonygya a százados ur, hogy te fiam! be kell menni a századhoz, mert megyünk Hajduhadházára keretgyakorlatra, de né féj semmit, mert nem bánt senki. Ha valaki bántalmaz, jelencsd meg nekem, megsújtom a botommal, hogy belekukul. Nekem aszt se monta senki, hogy ájj hátrább. A gyakorlat letelt, hazamentünk, s válogatták ki az öreg huszárokat, pótcsikót idómitani. Stefánovics hadnagy aszmonygya, hogy százados ur, a Küsmödi es maraggyon bent, mer jó kis lovas. Aszonygya, nem, nem, nem. Nem, Küsmödi nem marad benn, mer ő az újoncokat elküdi Kolozsvárra. Hát belenyugodtam, hogy legyen ami lessz, hát az altiszti iskola parancsnok Makkai Gyula a törzshöz tartozott, s ő kellett, a harmadik század