Forrai Ibolya szerk: Néprajzi Közlemények 22. évfolyam (Budapest, 1979)

vigyenek el, s aggyanak át a kerületi parancsnokságnak, az majd intézkedik a jegy áráról. Tehát a kalauz jelentette a vonatvezetőnek, a vonatvezető Aranyosgyéresen jelentette az állomásfőnöknek. Mijánnam tiszpercet késett a szeméjvonat. Hát hittak, hogy szájjak le. Mondom, nem szállok. Aszonygya, az állomásfőnök, hogy kiállítok egy menetlevelet s maj a hajnali vonattal elmegy. Hát erre a szóra leszálltam, bementem a zirodára, aszt kérdeszte, éhes vagyok e. Mondom, éhes vagyok. Felküldött egy valakit a konyhára s hozott ez egy csipor kávét, s egy kiflit. Amig én ittam ettem a csipor kávét, hát lépik bé két csöndőr. S aszonygyák, hogy huszár jöjjön a laktanyára. Hát nem volt mit tenni, elmentem a laktanyára, ügyesen ágyat vettek, lefeküttem s egy csendőr mellettem üldögélt készenlétben. R ?ggel felkőttünk s megmosakottam, kipucoltam magamat tisztára attak pucoló szert a csendőrök, eccer asztmonygya egy csendőr, hogy huszár, mennyen be az őrs irodára. Jegyzőkönyvet vesznek fel. Bemegyek az őrsiródára, s aszt kérdi az őrmester, maga hova való? Mcndom, én gyergyóditrói. Ditrói? S az. Aszonygya, felszegi vagy alszegi? S mondom, én alszegi. Alszegbe maga kinek a fija? - Én Küsmödi Ferencnek -, hát maga m éjik, Ferenc vagy Bálint? - én Bálint. Nohát, ő a szomszédunkba lakott, Gál Anti vót, s ahogy bement katonának, nem jött haza, beállott a csöndörökhőz, akkor mán őrmester vót. Dehát mondom, kisérjenek Kolozsvárra a kerületi parancsnokságra. S aszonygya, hogy nem lehet, az ezred hire nélkül, szolgálati uton lehet a kerületig kérni a kihalgatást, mi vissza kell vigyük Marosvásárhejre. Dehát ő jött véllem vissza, az őrmester, s kitanított, hogy bármit mongyanak, mit beszéjjek. Még adott egy koronát, cigarettát, mikor megérkeztünk Marosvásárhejre, az álomáson aszonygya, itt hol van egy egyenes ut, hogy ne mennyünk ki a városba. Mondom, itt a vasút mellett lemehetünk, neki a kaszárnyának. Lementünk a Maros mellett, bémenyünk a kaszárnyába, s mikor az őrségen be,mentünk, az én századosom a negyedik század parancsnokával jöttek felfelé. S mondom, az az én századparancsnokom. Hát hallottam, elejékbement, tisztelgett s jelentette, százados ur alázattal jelentem, Küsmédi Bálint huszárt Aranyosgyéresen felfogtuk, és visszahosztuk. Aszonygya az én századosom, hogy hozzánk tartozik. Köszönöm, köszönöm. Eljő föl, akkor az őrmester elment, oda jő hozzám a százados ur, s aszonygya hogy, hát te Küsmödi! Magad hova akartál menni? Mondom, Kolozsvárra, százados ur. Oda mért? Ott van neked valami rokonyod, vagy ösmerősöd? Fejebbi jelentésre százados ur! Fejebbi jelentésre? ! Kihez? Mondom, a kerületi parancsnoksághoz százados ur ! Mit akartál te ott jelenteni? Meg akartam jelenteni, százados ur, hogy itt mijén disznó-