Forrai Ibolya szerk: Néprajzi Közlemények 22. évfolyam (Budapest, 1979)

a napos felvette s a kenyeremet is felvette. Cifra járőrvezető vót a napos, hát én öt napra kikerültem a gyengélkedőből, s kihalgatáson jelentettem, hogy százados ur alázattal jelentem, megjelentem a kihalgatáson. Miért? !- százados ur alázattal jelentem, a zsold miatt. Százados ur aszt mondta, hogy jól van fiam. Megkaptad az illetékedet? Mondom, nem kaptam meg százados ur. Hát ki vót, ekkor és ekkor a napos? kérdezte az őrmester. Aszmongya, Cifra János járőrvezető. Hivják fel a Cifrát! Feljött a Cifra járőrvezető, aszt kérdeszte a százados ur, hogy miért nem kézbesítette a Küsmödinek az illetékit. Aszonygya, százados ur kérem, a zsóldpénzt elköltöttem, s a kenyeret ellopták, de következő zsoldba visszafizetem. Aszonygya, disznó gazember! kivan egy újoncot megkárositani. Öt napi szigorú! Ezzel a kihallgatás vége, el lépni! Lementünk az istállóba, a kardomat leóttam, s ahogy a nyereg álványra akasztottam fel, hátulról ugy megcsapott félszegen, a Cifra, hogy a szemem szikrát vetett. Visszanéztem, s látom, hogy a Cifra. Rágattam a kardot, nem vót türelmem a pengét kihúzni, a kosarát megfogtam, s ugy vágtam a fejibe, hogy a feje bőre itt elhasatt. Akkor, kérem jelentette szolgálat vezetőnek, Szőke Sándor vót az őrmester, az őrmester bejött s megpofozott engemet. Vót egy öreg huszár, Nagy Mihájnak hittak, s aszmonygya, hogy Küsmödi! most, ha én neked vónék, igyenesen a kerületi katonai parancsnokságra mennék. S aszonygya, feljelenteném a századot. Mondom, mégis teszem! Kiatták parancsba, hogy délután mindenki a körömrugóját fonnya meg, s a strájfát, s aki elvégzi a dolgát, kipucolja magát tisztára, kimehet a városba. Hát volt egy falumbeli, Mezei György s ez tudott róla, hogy én élmények Kolozsvárra. Elvégeztem a dolgomat, kimentem a városba, de ugy mentem az álomásra. Nem vót nekem, csak két korona husz fillérem. Kolozsvárig pedig négy korona kellett vóna. Hát Székejkocsárdig vátottam jegyet. Mikor a vonatba felültem, akkor a készülcség jött értem, mert a Mezei György megmonta a Cifrának, hogy a Küsmödi elment Kolozsvárra. A Cifra meg szalatt az osztájügyeleteshez, és az osztájügyeletes kifutta a készülcséget értem. Amikor a készülcség az állomás uccájának nekitért, jól láttam a vonatból, akkor a vonat megindult. Elmentem Székejkucsárdra, ott kiszálltam. Vettem öt krajcárra kenyeret, ötre szalonnát, megettem. Éjféle vót. Hát gondoltam, hogy mán most pénzem nincsen, hát én is aszt szóigálom, aki a vonatot jártassa, mi lessz, a lessz, felülök, hagy vigyen. Felültem egy kocsiba, abba a kocsiba nem vót sok utas, lefeküttem egy padra, s próbáltam, hogy alugyak. Jött a kalauz juggatni a jegyeket. S aszonygya, huszár, jegyet kérek. Mondom, nincs. Aszonygya, a menetlevél? Assincs. Hát maga hogy utazik? Mondom,