Forrai Ibolya szerk: Néprajzi Közlemények 22. évfolyam (Budapest, 1979)

dolgoztam három évig. Egésszen, amig kellett mennyek katonának. Ekközbe jártam a lányokhoz es vizitbe. Száváni vót két alfalvi szógáló,- hát ösmeretségbe vótam vele, me járogattunk oda, táncba táncoltattam. Hát a gazdája észre vette, hogy oda legények járnak. Kötött kapuja vót s a kaput bezárta. Hát, elmentem én oda, de nem lehetett bemenni. A leányok kint jártak s szóllóttam nekik, s a fojosón végig jöttek. Ugy, hogy az első emeleten laktak, me az alsó, a földszintet pincéknek, ijesmiknek használták, meg mosókonyhának. Hát mondtam a lányoknak, hogy eresszenek be, s aszt monta, hogy az ur a kaput bezárta s a kucsot bevitte. Beszélgettünk s montam, hogy húzzanak fel. Mer a fojosó kinyúlt egész az ut széllére. Aszonygya, - De hát hogy? - Mondom, eggy ruhaszáritó spárgát engeggyenek le, s bele ültem, mind amikor szoktak hintázni.-A két kezemmel mekfoktam, s leültem arra a spárgára. Husztak felfele, felhusztak egy négy méterre s akkor az egyik lány kacagni kezdett, vagy akarattal e, vagy elszalasztottá a spárgát, én fél ódáira visszaestem. Húshagyó napok előtt vót, de ojan éjjeli fagy vót, hogy leestem a tomporámra, hogy én onnét nem tuttam főikelni. Dobondi János legény vót, egy zenész, eljárt vizitbe ő is, jött hazafelé s ott hemperektem. Te vagy e Bálint? S mondom: én vagyok. Hát kej fői, s mondom: nem tudok. Hát felhúzott s ö elvezetett nálok. Hát jó van, ahogy elvezetett nálok, ágyat csináltak, s lefeküttem. Reggel Simon Péter deszkát vitt bé az állomásra, me a Putnából horták a deszkát. S este megérkezett haza a kocsijával, a kapuba megállott. S ugy vót, szombaton este vót ez, vasárnap reggel beviszi a deszkát a gyárhoz. Hát mikor láttam, hogy fogja be a lovakot, hát megkértem, hogy vigyen haza. Me kellett vóna mennyek gyalog kétkilómétert. Hát aszonygya, ő szívesen. Felültem a szekérre, segített, hogy felmásszak, haza vitt a kapujig, ott segített leszállni. Anyám kijött s, mitörtént veled? Mondom ugy elestem tartozatlan erre a tomporámra, hogy nem tudok menni. Aszonygya, kéccségbe vótunk esve, hogy mi történt veled. Asztán egy hétig kánforos pálinkával mosogatta, nem montam meg neki, hogy hogy történt. Nahát abból fölgyógyultam s Ditróba cirkusz vót. Ádám Jóskánál kérem lakott egy mérnök s annak vót egy szóigálója. Amikor mentem fel a cirkuszba, a szógáló künn vót s beszélgettem vele, s mondom: mikor visszajövök bemenyek, monygya: szívesen látom. Tizenegyórakkor lett a cirkusznak vége, akkor jöttem hazafelé. Éjjel vót. Nyitom a kaput, hát be lehet menni, mondom nincsen hiba. De én aszt hittem, hogy alul vót egy nyári konyha, hogy a szolgáló ott hál. De szolgáló nem ott hált, hanem a nagyszobába a, nagykonyhába. Itt pedig alutt Ádám Jóska a feleségivei. Ebbe a kicsi konyhába. Dehát szépen oda mentem, nyitom az ajtót, nyílik,