Forrai Ibolya szerk: Néprajzi Közlemények 22. évfolyam (Budapest, 1979)

hát hiba nincs, bé mentem. Hát irányosztam, a zablakon a hód sütött bé, az ágyhoz. De az asszony küjel hált az ember belül, hát tapogattam, s aszt kérte Ádám Jóskáné, kicsuda? ! Hát, észrevettem én magam, nem jó hejt járok, terdát csináltam, ugy kivágtam az ajtót, megfutamottam, hátra a kertbe, vót egy nagy kert. A nagy kertre felmásztam, a sasok ki vótak rothadva, mikor komponáltam keresztül, a kert kidőlt velem. Góga István lesett, ő legény vót, hogy én hol járok. Hát malmok vót Góga Estánéknak. Hát vasárnap reggel Ádám Jóskáné bemegy, s panaszkodik, hogy hogy járt az éjjel. S aszonygya, Küsmödi Bálint vót, Góga Están. Hát Ádám Jóskáné elment vasárnap a templomba s édesanyám is. Hát édesanyámnak megmonta Ádám Jóskáné, hogy a fiad az éjjel nálunk járt. Haza jött édesanyám, s aszt kérdeszte tőllem, hogy, te Bálint, magad este tizenegyórakkor Ádám Jóskánit mit kerestél? Megszégyentem magamot, nem szóltam semmit, kisavanyottam a házból. Igy telt az idő, no de. . . tőt mult az idő, ott dolgozgattam a gyárnál, három korona napi dijjam vót. Jól kerestem. Még minden hónapban kaptam egy szekér lécet. De, amikor akartam menni dolgozni, akkor mentem, nem vót kötelező. Mikor nem akartam, nem mentem. Hát apám vitt magával kaszálni. A bánya háta mellett kaszáltunk, s ott apámnak közös birtoka vót Kismödi Lajossal. De a birtok meg vót osztva, elég a hozza, hogy a birtokból Küsmödi Lajos elhatározott és apám perbe került vele, kérem, a per három esztendejig fojt. A pert mán megnyertük volna, de Csibi Gombojag István hamissan megesküdött a biróságnál. Tehát kérem a birtokra komiszió kellett kiszájjon. Ez nagy kőccséget csinált, hát kimentem én is, a járásbirónak megmutogattam, hogy amijóta én a birtokra járok, hogy meddig használtuk, s meddig kaszáltunk. Elég a hozzá, hogy engemet besorosztak katonának. Amikor következett a berukkolási idő, akkor délután a katona társaim, akikkel be vótunk együtt sorozva, hozzánk jöttek, ott mulattunk, sáros idő vót. Estére jutott az idő. A legények elmentek, de megbeszéltük, hogy azon az éjjel nálam mulaccságot tartunk, bucsu vacsora lessz. A zenészekre rá vót parancsolva a verekedések miatt, hogy engedéj nélkül, amejik elmegy muzsikálni, annak a hegedűjét elveszik a rendőrök. Hát felmentem, mikor besötétedett, hogy én bosszút forraljak, fölmentem - sár vót -, Gombojag Csibi, Gombojag Istvánhoz. A zember nem vót odahaza, a gyárnál dolgozott. Amikor felmentem, a két zsebemet megraktam kővel, a házuk ugy vót, hogy az országút felöl való szoba vót a tiszta szoba, de tiszta szobából a lakóházba üveges ajtó vót. Fölmegyek, benézek az ablakon, s hát látom, hogy a felesége a füttő mellett forgolódik. Négy követ egymásután bedobtam, az ablakon, az asszony bebujt az ágy alá.