Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 21. évfolyam (Budapest, 1977)

Csonka Mihály önéletrajza (részletek)

útjuk van, az ijen nejekre teszik aztán a türt, tűrnek irom mert mi igy hivjuk, nem tőr, ez egy szurószerszám. Itt van aztán a vadkacsa tür sorozat, kétkarót leszúrunk a viz fenekére a földbe, tetszés szerinti hosszúságba, anyi hurkot teszünk rá, amenyit akarunk, ez lófarokból van sodorva egy kis hurkokkal a végén, a viz felett körülbelül 10-20 centire, a vadkacsa magassága szerint helyezték el, s a vadkacsa úszás közben nekiment, decsak éjjel, napal nem ment neki. Most jön az elöltöltő puska kellék: ez egy puskacsőnek megfelelő bőségü bádog cső, középen elrekesztve, most az egyik felébe lőport, a másik felébe sörétet tesznek, és 4. sz. ábra Vadfogó eszközök: 1. nyultür; 2. vadkacsa tür; 3. házi készitésü töltény kóccal bedugják, ez othon készül azért, hogy szükség esetén, ha már mind a kétcsőből kilett lőve, mindjárt lehessen újra tölteni, ugyan ez a kóc amivel a bádogcső bevolt dugva jó lett fujtásnak is. Nem lehetett össze téveszteni még éjjel sem, mert a sörétes fele nehezebb volt; apámnak volt ijen csője öt hat darab is, mint ma a vadászoknak patron. Most anyámról is meg emlékezek, a téli foglalkozásról, az meg font, mert termeltünk kendert is, font vászon ruhának valót, és zsáknak valót is, sokszor tizórájig font este az olajos mécs melett. akkor még azt használták, vagy gyertyát, én meg tanultam, még élnem aludtam, ijen volt a tanyai élet. 1885-ben télen forditottak a szüleim szőllőnek egy holdat, közel a tanyához, voltak valami hatan a napszámosok, ojan száraz hó nélküli idő volt, 80 és 100 centi méjen kellet forditani, este haza sementek, Ott aludtak velünk egy szobába, az asztalt kitettük és egy jókötél szalmát behoztak, elteregették, azon aludtak, este aztán ment a mese. apám igen szerette a mesét, de én is, télen jó szórakozás volt, regei mikor felkeltek kitakarították a szalmát, h 9