Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 21. évfolyam (Budapest, 1977)

Csonka Mihály önéletrajza (részletek)

Előszó Majdnem egész életemet, mig gyermekeim kezébe át nem adhattam a gyeplüt, a magunk 75 holdra leapadt gazdaságában, tanyán éltem le. Búvárkodó és minden iránt érdeklődő természetem már gyermek koromba megnyilatkozott, de a paraszti életben kevés alkalom nyilott arra, hogy magamat kiképezzem. Igy hát tisztán szórakozásból, megpróbálkoztam sok mindennel, de csak olyan mértékben, ahogy azt a gazdálkodás megengedte. Lelkesedtem minden szép és jó iránt és hogy ne keljen a krajcárokat minden aprólékos dologra kiadni, sok mindent magam megcsináltam. Igy az elromlott szerszámokat, eszközöket. Később az épitkezést is, butor darabokat, kaptárokat a méheknek, szóval sokat, ami csak szükséges volt. Az ehhez való szerszámokat is töbnyire magam faragtam, vagy vettem, mikor mi kelett. Nem tanitott senki, csak az élet tanitott meg, sok mindenre. Napközben is, az ekeszarvánál is, mindig azon gondolkoztam, hogy mit lehetne ujitani, jobbá tenni, többet kihozni a főidből, hogy könyeb legyen a megélhetés kevesebb munkával, kevesebb erővel. Az iró mesterségre azonban nem gondoltam, mint dolgos, munkás paraszt, a pennát mindig nehezen fogtam a kezembe. Unoka öcsém Nagy Cirok László néprajzi gyűjtő rázta fel bennem az igyekezetet a közel múltban, hogy 75 éves fejjel Írogassak, most városi lakos vagyok, tehát rá érek, nehezen mentem bele, de mégis eleget teszek a kívánságának. Mint ő mondja,hátha szolgálatot tehetünk ezáltal a tudománynak a későbbi nemzedékek számára, hogy a mostani paraszt miképpen élt és hogy gazdálkodott, milyen eszközei, milyen álatai, stb volt. A beirtakból a szin igazságot fogom irni - nem nagyitok, nem bölcselkedek, ugy sincs semmi értelme f ahogy történt vagy adódott a sors kegyétől.