Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 21. évfolyam (Budapest, 1977)
Csonka Mihály önéletrajza (részletek)
Bevezetés Először is azon kezdem Írásomat, hogy hol születtem, tehát Kiskunhalason 1875 Október 19-én kedden, azért tudom ilyen pontosan, mert ott voltam. Először is lefogom irni a várost. 1936 évben volt az 500 éves jubileuma egybe kötött kiálitással, a területe 112 ezer hold, töbnyire homokos szőllőnek és gyümölcsösnek, esetleg erdősítésre igen alkalmas, fő vasútvonalon fekszik, két átlós szárny vonalai, és müuttal. Van azután reál gimnáziuma is, elég iskolája is, tanyákon több puszta részen. Van három kaszárnya, nagyszerű vágóhid, borpince, mészhomokkő téglagyár. Jeles város, sokan megfordultak benne még idegenek is, még ittvan a hires csipkeház is, melyet Dékáni Árpád gimnáziumi rajztanár kezdeményezett, ma is működik. Itt terem a világhírű kieffer körte, melyet Szatmári Sándor - szinte gimnáziumi tanár - honosított meg; itt paposkodott Szilády Áron országos hírű pap; itt van a híres sóstó fürdő, de most nincs üzembe. Első világháború alatt itt álomásozott a túladunai 52es ezred, itt volt a sorozás a környékbeli népeknek, ezért is volt nagyon sok látogatója, de még a háború után ide jártak a pestiek bevásárolni vagy cserélni, nomeg göbölre, göböljárásra, a város határa közel van az ország határához is. Most pedig had irjak az apai nagyapámról, mert csak igy teljes az irásom. Nagyapám Csonka István, 1813 évben született Kiskunhalason, neje Turóci Zsuzsanna, hét családjuk volt, névszerint István, Zsuzsanna, Mária, - ikrek voltak, Mihály - az én apám volt, azután Judit, László, és Imre - ez elhalt katona korában, Szegeden. Nagyapámnak volt a városban háza is, és kéthold szőllő a városi szellőkben, volt aztán a várostól észak felöl két és fél kilométerre valamekora földje egy kis tanyával, itt gazdálkodott a felnőtt családjával. Volt rajta tanya, melyet nagyapám épített 1835ben, ma is megvan jelenleg még a miénk, én nem ugy mondom, hogy az enyém, pedig én örököltem az apámtól, hanem mindnyájunké a családomal együtt, hiszen együvé tartozunk, azok is az enyémek.