Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 21. évfolyam (Budapest, 1977)

Gyenizse Lajos visszaemlékezései

mert a kinevezéskor az a jutalom volt Ígérve, hogy a mely tudósitó ezt a tisztét 20 éven át kifogástalanul teljesiti, annak a neve a Földmivelésügyi minister kiadványaiban leirt tudósitói névsor közt vastagabb betűkkel lessz a neve kinyomatva. Tehát ez a főjutalom, ezen kivül mellék jutalmul kap az illető esetleg 1-napi lapot, a minek közgazdasági rovatát tartozik állandóan figyelemmel kisérni, és ezen lapra az illetékes minisztérium fog elő fizetni. Az ehhez szügséges tudósitói űrlapokat minden év elején meg küldi az illetékes ministeri ügy osztály, a melyekre a kérdő pontok rovatába a feleleteket csak be kell irni, és a megjelölt időben pontossan postára adni. posta bélyegre nincs kiadása a tudósitónak, mert azt a ministerium fizeti utólag, ez a beküldés havonta 1-szer, 2-szer, meg 3-szor is történik, a leirás előtt megfigyeléseket, mérés és kiszámításokat kell eszközölni, ugy hogy a valóságos gazdasági állapot Íródjék tudósításul e lapokra, a tudósitó saját iró eszközével és tintájával. Ennyiből áll a Tudósító gondja és dolga. Ennek a tudósitói munkának a végzésébe én minden nehézség nélkül bele tanultam, mert a mikor 1870-ben kikerültem a tanyára, egyébb foglalkoztatásom mellett ilyes féle megfigyelés, talaj mérés, számolásokkal is foglalkoztattak, mivel Édösapám se irni, se olvasni nem tudott, számolni meg csak rováson számolt a római szám jegyek 5 drb. szám jegyével, a mit a laposra faragott fadarabon bicskával vágott reá. ez a számolás sokkal lassabban ment, mint a papironni arábiai számolás, s mind azon dolgokat, ügyeket, a mit fejben is kellett tartani, a cseléd bért fel irni és az időnkénti kiadást, igy a fizetési határ időket, meg az évenkénti termés eredményt, hogy miből mennyi termett, mind ezeket velem Íratták fel papírra. Mind ezeket nem lehetett rováson nyilván tartani ugy, mint papirosson. meg volt parancsolva, olyan gondom legyen efelirásokra, hogy 2 héttel a fizetési határ napok előtt jelengessem, hogy ide vágy oda kinek, miért, mennyit kell kifizetni. Ezeket a dolgokat mindég este, lefekvés előtt végeztem, ezen kivül vasárnaponként mindég átnéztem. Édesanyám se tudott irni, olvasni, már menyecske korában a Komáromi Kalandáriumból a nyomtatott betű irást megtanulta olvasni, De a kézírást azt nem soha, számolni ő is csak Fejből és rováson számolt. Leirom itt azt az 5 római szám jegyet, amellyel Elődeim számoltak: I. /. X-, V. 1. 5. 10. 50. 100, ezek jelezték az aláirt arábiai szám jegyek mennyiségét. A fentebb leirt cselekvényt teljesítettem egész édes apám haláláig, azóta meg a magam dolgaiban is, különössen meg azóta.