Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 21. évfolyam (Budapest, 1977)

Gyenizse Lajos visszaemlékezései

a mikor a szolgai minden napi foglalkozásomon könnyithettem, már ekkor az 1870-ben kapott bárány neveim ényébőli jövedelmem­ből nem csak néhány Drb juh és szarvas marhám is volt, hanem ezen kivül 14 hold jó és buczka talajból álló föld vételem is volt, s kevés költő pénz is ált rendelkezésemre; a család alapitásnál ez jó kisegitő is lett. És ezt a sorsott pedig a suttyó korombeli le­génykedésrei nem törekvésem és a szoknya szag utánni nem sza­ladgállás folytán értem el. István bátyám tőllem sokkal csintalanabb volt, de ő már ek­kor a kapott 2 bárányból annyival előbb ált, hogy neki 30 holdon fölüli földvétele volt, e-miatt azért soha sem irigykedtem reá. István bátyámat annak fürgesége miatt az öreg legények igen ked­velték, De meg a Bugaczi adót szedő Pásztorok is, mert szörin a lovat ugy meg ülte, akár csak ők, sőtt a mikor a szanki határ szé­lén levő Legelőnktől a szanki ménes számadó bujtárjai a ménest nem forditották, hanem annak napról napra neki eresztették, ők meg a Kuczó Tera kocsmájában Dorbézoltak, István bátyám 1 sző­rin ült lovon eggy maga a tilosbán legelésző ménest meg szakaj­totta, s abból 30 Drb-ot zálogul ide le onnan elhajtott. Ennek ozt hire lett az idő beli Pásztorok közt, ezért ha valahol meg látták, egymásnak mindjárt be is mutogatták, és Brúdert ivásra kénysze­ritették, és mindég kiskomának szóllitották. István bátyámnak eb­ből kifolyólag sok ilyen komája lett egész holta napjáig. Neköm ilyen komákhoz nem volt szerencsém, mert én nem voltam Lovon jól ülni tudó, én alólam hamar kiugrott a ló, s ilyenkor mindég a földszinivel jöttem érintkezésbe. Emlékszek, hogy,Édesapám 1884 és 85-ben csináltatott, vas­tengelyü, Deszkás oldalú, csuklós rudu 2 szekeret a régi fajta ol­dal zápos, fatengelyü,el kopott szekerek helyett, mennyivél jobb enyhei volt a Deszkás oldalú szekér derékba! a régi szekér derék­ban csak az oldal kosár tartott enyheit, az is csak akkor, ha arról fujt a szél. ez években lett feleslegessé az oldal kosár. Azelőtt er­re azért volt szügség, mert ebben volt a helye az állandóan kéznél tartandó kis fürész, 1 kis balta s 1 Bél-fa-szeg fúrónak, ki nagyolt faragasztó szegnek, Bélfa-szegnek ét, fa kerékszegeknek való akáczfa daraboknak. Szelelő rostát 1878 évben vett édösapám, még pedig kattyo­góssat, 32 frt-tért, Lipostyák Antal szabadkai rosta csinálótól, ez oly hangossan kattyogott éjjeli rostálláskor, hogy a szomszédbeli nyomtatókat is fölébresztette. A Fenyvesi bognár által csinált fa­kerekes répa vágott meg 188 6-ban vettünk 15 forintért, vető gépet Pedig 1891-ik évben. Fekvő mázsa is 86 év táján vevődött.

Next

/
Oldalképek
Tartalom