Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 21. évfolyam (Budapest, 1977)

Gyenizse Lajos visszaemlékezései

1886 év tavaszán a márcziusi halasi vásár utánni héten kezdett a Hó rokkanni és olvadásnak indulni, ezen évben kezdődött meg nállunk a Takarmány répa, csalamádé és a Luczerna vetés, és ezeknek a rendszeres termelése, a mi igen áldásos lett az állat tartásnál: mező szűke esetén nem kellett éjjen át csattangolni a jószággal, a Lovaknak nem kellett egész éjjel a gyöpön a Békót csörgetni, s ott őket őrizni. A jármos ökör mező szűke esetén nem erőtlenedéit el, mert csalamádéval hamar jól lehetett lakatni, a Tak. répa meg nagy széna pótlékul szolgált, ezen kivül a magló Disznók téli teleltetésénél nagy pótlék a szűken termett Burgonyának. István bátyám 1882-ben külön ment a Családi gazdálkodásból, én pedig édös apámmal annak holtáig a gazdaságban maradva, mint segitő családtag voltam foglalkoztattva, állandóan a cselédek és napszámosokkal, velük eggyütt munkálkodva felügyelnem és a munka végzést irányitanom is kellett, a napi munka kezdéstől az esteli felhagyásig, és ha Édesapám nem volt ithon, akkor még a jószág pásztorok Ki s behajtásaira, Legeltetésük s Itatásaira is gondomnak kellett lenni, különössen arra, hogyha valamelyik a jószág mellett elaludni talált, azt észre venni s nyomban fel költeni is kellett, hogy a jószág kárba ne menjen, a vagy nagyobb kárt se nekünk, se másnak ne tegyen. 1883 tói kezddve nem kellett állandóan fogatott hajtanom; javulva a gazdasági erősödésünk, cselédeket is birtunk tartani: volt fogadva 2 Béres, 1 lovász Béres, 1 gulyás, 1 bujtáros számadó Juhász, 1 Kanász gyerek, 1 szolgálló lány mivel a húgom férjhez ment - , nyárra pedig 1 liba pásztor lány is, mert hát 100on mindig fölül kellett lenni a libának, mivel a lud nevelmény és a csirke nevelmények árának fedezni kellett a szolgálló, libapásztor meg a házi szügség bér és költségét, sóra borsra valót. Ezen kiadások fedezésére szolgált még a Birka fejesből elő állitható sajt, vaj s tejföl ára is, és eggyébb aprólékos piaczi árulásból összegyűlt garasok, volt még 1 konvencziós szöllő kapás is alkalmazva, a ki a fölső Bodoglári tanyánkon levő szöllő munkákat végezte. Ezt a 2 1/2 holdnyi szöllöt igen elrontotta az 1881-iki vizes esztendő, mert nyáron át viz ált nagyobb részén, e-miatt rossz termővé lett, mert az alj gyökérzete meg pállott. A szöllő kapás és a 2 juhászon kivül minden család s napszámos mindig bent koszton volt. Igy édös anyámnak nemcsak gondja, hanem naponta s éveken át Dolga is volt. Ezt a foglalkozást a mikor édös anyám nem birta, az én feleségemnek jutott osztály részül azt folytattni. a mikor ő is ide jutott, most helyette az Anti fiam felesége folytatja a tanyai gazdasszonykodási teendőkéit sok félérei felügyelettel és minden napi fáradozással. Igy volt! Igy van! s Jövőben is csak igy lehet biztositani az emberi meg élhetést.