Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 21. évfolyam (Budapest, 1977)

Gyenizse Lajos visszaemlékezései

tése. ehhez kellett 3 féle kérges kézi rosta, ritka, sürü meg vágó rosta; a szitálláshoz is 3 szita, ritka, sürü meg Lángoló szita, ezen kivül két köles rosta: a köles kása csinálláshoz elő késziteni a kölest 1 ritka rosta, a melly föl fogta az apró gazát meg a folyondár magot, a vadborsó, vadrepcze magokat; a másik sürü rosta meg a kölest fogta fel, s le hullajtva a port, homokot meg az apró paraj magot, igy elkészitve lehetett csak szép köles kását csinálni a lóhuzó száraz kása malmokba. Ez előkészitő munkához mindig 2 nagy teknő s 2 egyén kellett, ennek eggyike lehetőleg mindig én voltam, a malom alatti lóhajtást is meg kellett tanulnom, ezen kivül az oda való be és kifogását is a lovaknak; más-más hajtás kellett a szabadonni üarállási, Pitiés őrlési, meg a kása csináliásnál is. Erre a muszáj munkára már a 3-ik gyakorlati évben magamat is elküldtek őrleni, a mi hiba nélkül történt. Mondhatom, hogy az Iskolából kikerült gyeröknek a tanyai gazdasági életben az időben legnehezebb volt: megszokni és megtanulni a malom alatti lóhajtást, az Isztrongállást, meg a szürüben az ágyáson nyomtatáskor a Lóhajtást. Ma már ment ettől minden iskolából kikerült gyerök. 1872 év nyarán már meg szűnt az altalaj viz duzzadás, az aljas vizvette szántó földeken sok sörke füvet kaszáltak, a miből jó téli takarmány lett, helyét aztán bevették kölessel meg pohánkával. Pohánka az jó fizető lett, de a köles az nem, mert ez a vizhuzta talajt nem szereti. Itt emlitem meg, mivel az 1869 évi leirásomból kifeledtem, mint vissza emlékezési eseményt, ez év nyarán rabolta ki Babák Gyurka 5-öd magával néhai Ónodi János gazdát, 1 Júniusi este . én nekem ma is a fülembe cseng a beköszöntő puska lövés hangja, előbb kutya ugatás zajjá, lövés után kutya sivalkodás és emberi lárma, azutáni nagy csend, ilyen se történt azóta ezen a vidéken. 1873 évre ugy emlékszek, hogy sokat igérőleg nőtt a termény, a gabona rossz fizető lett, mert Rozsda lépett fel, a kalászt is ellepte, e-miatt igen silány lett a szeme. Takarmány közepesen termett. Az én foglalkozásom ez évben is a tehén pásztorság lett nyáron, télen pedig gulyás segitség. pásztorsági időm alatt gyakran el kellett mennem őrletni, szél malomba a Darának valót elvinni, a kész darát haza hozni, ammi igy történt: a 10 órakori tehén itatáskor azokat az akolba csuktam, ekkorra már édös anyám elkészitte a zsák őrletni valót, sőt a szolgállóval karon kivivé az előkészített kocsi derekbe fel tették, még a ki nyűgözött lovakból 2-őt bevezetve a kocsiba már be is fogták, ugy hogy nekem csak fel