Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 21. évfolyam (Budapest, 1977)

Gyenizse Lajos visszaemlékezései

kellett ülnöm, a kocsi üllésbe volt téve kendőbe kötve egy kis harapni való, s ezzel hajtani Szánkra a László János száraz malmába, ahol sor volt fogva, rám parancsolva volt mindig, hogy délután 2 órára hazaérjek ám a tehenek kieresztése idejére. A sor fogás a hétnek mindig eggy előre meg határozott napjára szólt, a mely nap a Molnár tudtára adta az ott levő őriősöknek, hogy 10 óra után sor van fogva, ha az ide ér, az fog beőrleni. Igy a mikor én oda értem, a mint az őrlős kifogott, én fogtam be. leőrölve a zsák gabonát, a molnár feltette a teli zsákot a kocsira, mire én befogtam a kocsi elé a lovakat. Ha volt a szélmalmába kész dara, azt is, és azzal vissza haza, s a hagyott ebédem még el se hült, már otthon is voltam. Megettem a hagyott ebédet (ami mindig eggyféle volt), azután eresztettem és hajtottam ki a Teheneket Legelni és fügyürészve előzgettem őket sötét estig. Érdekes, hogy az ily őrlési sor fogás nem ment ám ingyen, ezért Molnárnak járt évenként 1-köszörükő nagyságú reszelni való s érett sajt, nevezetes ünnep napokra meg tejfel meg Turó is, mivel igen szereti minden molnár a Túrós tésztát meg a Lepényt is. - A szél malomba történt Daráitatás meg ugy volt, hogy a mikor a késsz Daráé elment a kocsi, ugyan annyi zsákkal meg akkor vitt is oda darálni valót. És ha hosszabb ideig nem fujt szél, csak akkor kellett ló huzatással a szárazmalomba Darálni. Meg emlitem még azt is, hogy a Lóvali nyomtatás idején a hajnali ágyazáskor a Jószág kihajtása előtt édösapám föl keltött nem csak éngöm, hanem a többi cseléd gyerököket is, 1 közüllünk ment isztrongálni, a többi meg ki a beágyazásnál segiteni, s ott az asztagból kihányt kévéket húzgáltuk az ágyást rakó részesnek, ilyenkor édösapám is mindig ott volt. utóbb már ugy bele tanultunk, hogy mi is helyre tudtuk az oda húzott kévéket rakni. - Este pedig a jószág becsukása után ki a szürübe, a 2-ágyásnak a polyvás szemét a szürü szélére, rendessen valamelyik elnyomtatott asztag fenék helyére kitakarítani segitettük, ennek végezte után volt a vacsora, azután lehetett csak lefeküdni. Ez aztán igy ment évről évre nyomtatás idején, a mig lóval történt a nyomtatás, s a mig a cséplő gépekkeli cséplés szokásba nem vétetett. Emlékszek az 1874-ikre is, mert ez évben járt fel az égboltozaton kelet felől hónapokon keresztül 1 nagy üstükös Csillag, azóta se volt ilyen égi tünemény, a meg lett emberek azon hiedelmet hangoztatták, hogy nagy háború lessz. éppen ugy jósolgatták, mint 1869-ben meg a 70-ik év elején, a mikor hosszú ideig esténként, meg éjjel is nagy terjedelmű vörös fény volt az Északi ég boltozaton látható. Akkor is háborút jósoltak, a mely lett is, mert az év-