Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 21. évfolyam (Budapest, 1977)

Gyenizse Lajos visszaemlékezései

Bent a városban is baj lett, mert a város állat ti nádasok ugy megteltek vizzel, hogy a nádas partonni házak Dülledezni kezdtek, mi miatt ekkor mélyitették ki azt a mostani Csillag városi szélen levő árkot ugy, hogy azon a viz felesleg át folyhatott a sóstóba. Az én foglalkozásom 1871-ben sok féle volt. Kitavaszodáskor a kanász kibetegedett, igy én lettem a kanász, 2 hónap múlva az fel gyógyult, lettem Bárány pásztor meg isztrongás is, mikor a bárányok elfelejtették a csöcs szopást, lettem Fejős tehén pásztor, nyomtatás idején meg lóhajtó az ágyáson, ősszel ismét szántó segitség, télen meg megint a gulyásnak takarmány rakó segítsége a következő tavaszig. Az 1872-ik év nyarán már - egészen őszig - Tehén pásztorság és tehén fejés volt a Dolgom, meg az akolba naponta a trágyájuk össze hányása is, ez évben tanultam ki a marha legeltetést, a fejési gyorsaságot, meg azt is, hogy mikor van ihatnékja a marhának, a vizmerés kezdetben nehéz volt, a mig ki nem találtam, hogy a 12 tehén friss vizzel teli vályúra eresztődjön. ehhez már nem kellett a szapora viz merigetéssel iparkodni, mégis a szomjas jószág eleget birt inni a nélkül hogy a vályúból a viz ki fogyott volna. Kezdetben a fejesnél édes anyám vezérkedett, ő is fejt, ő oktatott a fejési sorrendre, először is a leg gyengébb borjas tehenet kell kifejni, ugy utánna a többit, mig utoljára a legkorábbi ellőttet. ő mutatta meg hogy kell s mire vigyázni, hogy ki ne rúgja a tehén a Zsajtárt a fejő kezéből, ő mutatta meg nekem, hogy kis borjut szembe nézve miről lehet meg ismerni, hogy melyik borjú melyik tehénnek a fia. A mikor mind ezeket kitanultam, azután a szolgálló lányt adta édes anyám fejő segítségnek, akit meg nekem kellett mind ezekre ki oktatnom, ammi aztán nem ment valami könnyen, bizony az hamar kirúgatta a tejet, sokára tanulta meg az ágashoz kötést, hogy fejés után hamar és könnyen lehessen elereszteni azokat a szabadon nevelődött s terelt magyar fajta teheneket. A Marha állomány 1-2 drbon kivül mind az öreg apám tulajdona volt, holta napjáig ő volt a tulajdonos gazda, édös apám pedig mint családtag fiúi kötelességet teljesitett, és ha öreg apám amikor csak kivánta, mindenről el kellett neki számolnia. Majd el felejtem meg említeni, hogy az Iskolábóli kikerülésemtől kezdve a száraz malom alatti Lóhajtásban is bőrészt kellett vennem, s a milyen kedves volt kezdetben, ép olyan unott lett az hamarossan. minden héten kellett 1 zsák (3 véka) rozsot megőrletni, De szabadon, a mit othon szitálták ki kézi kerek kérgü szitával. Bizony a tanyai házi asszonyoknak, vagyis a gazd asszonyoknak lenni ezek tudásához tartozott az örleni való gabona elő készi?.()