Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 21. évfolyam (Budapest, 1977)
Gyenizse Lajos visszaemlékezései
A pusztákon levő kopasz homok siványok fávali be erdősitése sikerrel járt, mert nyáron nem sültek ki a szárazságtól. Ez év nyarán az én foglalkozásom az isztrongásság, meg a bárány pásztorság lett, ősszel pedig 2 öreg ökör hajtása 1 ekével, nagyon esős lett az ősz, ugy hogy esőben is kellett szántanunk, mert különben nem lett volna idejére elvégezhető az őszi vetés, az én diák kabátom nem ázott át, az levetette a vizet, de a többi szántó béres szűrje át ázott s benne ők maguk is el áztak, a Rozsot, Búzát az időben csak kézzel vetették el a szántás tetejére, azután azt vas fogassal bele fogatolták és el tüsök boronálták, - nem volt még akkor vetőgép használatban. Homokos földön elsőbb el vetették a rozsot és ezt csekélyen aprót fogatva az ekével leszántották, azt aztán ugy hagyva, hogy a szél ki ne hordja, keléskor agyon ne vágja. Ez év nyarán épittetett édös apám a régi tanya hodály helyött uj lakást} a mig ez készült, addig a Birka szinben laktunk, m* is még ez a tanyai lakásunk, s ugy van, ahogy ezt akkor meg épitették, csak a teteje avult és kopott el. Ez évben terjedt el a Lele és a hazajáró Lélek hiedelme, rettegtek is'ettől a hiszékenyek, különössen a vallásos, templomos, imádságokban buzgólkodó katolikus népség. A termés ez évben kielégitő volt. A tél eléggé havas volt, én e télen a gulyás takarmány-kihordó segitsége voltam, és kint a szántóföldön csinált szárnyék körül apró rakásokba elhánytam a takarmányt ugy reggel, mint délután, s innen ették fel a heverő marhák a takarmányt télen át, naponta. Az 1871 évi tél végi hó olvadáskor a már az előző őszi sok esőtől megtelt völgyekben el nem fért talaj vizek ugy felgyülemlettek, hogy több féle irányban folyásnak indultak, igy a Harkai nagy tó, meg a Csicsókás, a később elnevezett Bibó szittyós egész éven át ontotta a vizet, itt a mi portánkon keresztül folyt el a viz Majsa alá. ez a viz folyás olyan csörgéssel indult meg a fagyos szántó földeken keresztül, hogy a környék beli tanyai kutyákat mind fel lázitotta. ez a vizfolyás eltartott 1872 tavaszáig, és sok hal is lett a vizekben, a völgyes helyeken mind ki pusztult a vetés, a helyén Békák kuruttyoltak, s ami vetés meg maradt, az a hajlót széleken meg Hőjévé lett, ezek miatt rossz fizető lett a gabona, az esős nyár folytán sok lett a kicsirázott gabona szem, a púpos, gyirkés kenyér sütés nem igen volt lehetséges. Baj volt a behordassál is, még nagyobb baj volt a lóvali nyomtatással, ugy hogy eggy jó nagy részét télen, fagyon nyomtatták el. lett is sok piros szemű fehér egér az osztagok aljában, azóta se láttam annyit. Cséplőgépnek még hire sem volt ezen a vidéken akkor.
