Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 21. évfolyam (Budapest, 1977)

Gyenizse Lajos visszaemlékezései

rea beszélni, hogy hagyjon engem továbra is a gimnáziumba járni. Hiába érvelt a tisztelendő ur azzal, hogy a Tanár urak is jobb szeretik azt a Diákot tanitani, aki tanulni szeret és bir is tanulni, ozt meg Sándor bácsi nem olyan vaskalapos embör inert hogy nyáron is sapkát viselt, kalapot csak akkor tett a fejére, ha eső esett) és még se halgát arra, a mit én javaslik, mire öreg apám azt felelte, hogy én is mindig könyeret öttem, ez a gyerök is azt öszik, ha paraszt embör lössz is belülié. Mind ezek folytán az 1870-ik év húsvét 2-ik napján az ágyenda vizsga letétele és az urvacsorája felvétele után végleg bucsut mondtam a gimnázium falainak, meg az udvarának, meg az ott levő tanuló társaimnak is, szomorú érzelmekkel jutva ki a tanyai élet beli foglalkozásba. Emlékszek arra, hogy ez időben Szatmári Sándor volt gimnáziumi Igazgató Tanár ur, mint 7-ed 8-ad osztályos tanuló az orgona melletti kórusban a Szabó Sándor Kántor urat mennyire túlszárnyalta az Éneklésben, milyen hangos volt a Templom az ő hangjától, szerette is a Sziládi lelkész ur Szatmárit nagyon. Emlékszek az 1867-iki kieggyezésre és az őfőlsége Királyi meg koronázására is, melynek ünnepélyére Halasról lóháton többen fel utaztak Budára, többi közt ott volt Nagy Czirok Ferencz keresztapám is, aki sokat emlegette, hogy mit mondót őfőlsége a Koronázási Dombon, a mikor arra föl lovagolt, a mi ugy szólt: "Hogy a multat felejtem, A Jelent megtartom, A Jövőre pedig biztositom magam!" - ezen utolsó mondásakor a tenyerével a Kardjára csapott, melynek csörgése messze halható volt. Az 1870-ik évtől kezdődő Időjárási s más Tanyai Emlékeimnek leirása a következők, mire ma még vissza emlékezni tudok: Az 1860-as száraz éveit az 1870-ik év kissé vizessebb időjárása váltotta fel, ugyanis a város alatti Nádasok kutuja, mohája a kiszáradás folytán gyakran kigyulladt az én Iskolába járásom ideje alatt. sokszor félre is verték a toronyba a harangokat, menni kellett a tüzet ellocsolni, hogy eggy erős szél be ne hordja a parazsat a nádas szélén levő házakra, ugy ki volt nyarakon át ez a nádas száradva, hogy az itt ott levő gödrökben volt csak viz; mink iskolás gyerökök oda jártunk ki szerdán és szombaton délután fürdeni, és száraz gyalog uton meg a körte fás szigetbe sóska, bogyót szedni, nád helyött fűteni való giz gaz nőtt benne, a benne lappangó tüz parazsakat aztán végleg kialtatta az 18 70-ik év tavasszá, mert olyan sok viz lepte el, hogy Csolnakázni lehetett rajta. 18