Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 21. évfolyam (Budapest, 1977)

Csonka Mihály önéletrajza (részletek)

mas legyek. Kilett aztán tűzve az esküvő ideje is 1898 Február löikére, Keddi napra esett, készülődtünk aztán mind a két háznál, tészta csinállás - ludgége, olyan sodrott tészta, én jártam minden vasárnap a lányos házhoz, ilyenkor mindig adtam egy forintot a jegyesemnek, mikor kikisért a kis ajtóig, de csókról szó sem volt, nem mertem meg csókolni a jegyesemet, nem ugy mint a mai fiatalok, szemérmesek és erkölcsösek voltunk. Mikor elérkezett az esküvő napja, előző napon mi egy kétéves javitott bikát vágtunk, mi magunk voltunk a mészárosok, ment minden simán. Esküvő napján aztán a vendégek ki jöttek a tanyára, oda hivta meg a vőfény egy héttel elöb a vendéget, mert házunk nem volt a városba; az apósomnak volt a városba, ők ott tartoták meg a lakodalmat, esküvő napján aztán délután valami hat kocsival elindultunk, a lányos háznál már akkor készen vártak benünket, itt aztán mindenki leszált a kocsiról, inen gyalog mentünk az anyakönyvvezető hivatalba, onan a templomba, mikor visza értünk a lányos házhoz, ott kocsira ültünk, hoztuk a menyasszonyt a koszorús lányaival együtt, érdekes,minket nem pap esketett meg, hanem egy református tanár, a pap valószinü temetni volt. mikor kiértünk a tanyára jó bealkodnyodott, ugy hogy nem sokára kész volt a vacsora, ugy hogy nemsokára meg is teritettek, jött a ludgége leves, utána darabhus (leveshus) szósszal, töltött káposzta, stb. torta akor még ritkaság volt, csak házi készitésü némely sütemény. Lakodalomra eljött az ángyom is pestről, a bátyám nem jött el, se a gyerekek, azok is iskolások voltak. Az én lakodalmam sokkal egyszerüb volt,mint a bátyámé, most nagyon gyengén altunk, nem volt tehetségünk, pénz nélkül voltunk, a muzsikásokat is ugy tudtuk kifizetni, hogy eladtuk a bikabőrét rögtön öt forintért, ugyan anyi volt a muzsikusok bére is, nem is maradt több pénzünk, szóval szegények voltunk a 100 holdas birtok melett, éjei mikor ált a mulatság, kijöttek a narancs árusok a városból, jó vásárjuk volt, mind elkelt a narancsuk, volt egy szomszédunk, Csikós Sándor, 600 holdas birtoka volt, az meg vett egész kosárai is, jutott aztán mindenkinek, széjel osztota a vendég között, más különben ment simán minden, nem volt semmi rumli, másnap délfelé ment széjjel a vendég, elég volt aztán here pakolni, széjel hordani edényt, miegymást, később aztán here jött minden, most már én is nős ember vagyok, van uj asszony a háznál, következő vasárnap volt a nász ebéd nálunk, másik vasárnap a lányos háznál, ez arra jó, hogy össze ismerkedik a rokonság, a harmadik vasárnap a templomba kelett volna menni, mint uj házaspár, de ezt meg előzőleg egy kis baj történt, tudni illik előző évben fel mentem pestre a bátyosékhoz néhány napra, még én pes-