Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 21. évfolyam (Budapest, 1977)

Csonka Mihály önéletrajza (részletek)

ten időztem ithon szem vizsga volt és én nem voltam jelen, egyszer kapom az idézőt pót szem vizsgára; el is mentem és az orvos szembajósnak talált. - valami Svarc Izsó, zsidó orvos, mostmár járjak kezelésre minden héten kétszer, biz én nem mentem egyszersem, nem éreztem magam szembajosnak, mivel nem is voltam, egyszer aztán kapom ám az idézést kihágásért, vagy öt forint vagy egy napi elzárás, ez épen ara a vasárnapra eset,mikor a templomba akartunk meni. jó nézünk ki uj ember, jól kezdődik, mit gondol az uj aszony felölem. elis mentünk, én elmentem a rendörségre, a feleségem a templomba, nem is vetük komojra a dolgot, hátha nem lesz semi baj. jelentkezek aztán a rendőr biztosnál, ugy hivták hogy Szűri László, nagy derék szép szál magyar ember, mutatom az idézőt. - no komám, vane öt forint? - nincs, mivel valóban nem is volt. - no, akkor gyerünk a dutyiba! - azzal szólt mindjárt egy rendőrnek, kisérd ezt a fickót és zárd be 24 óráig, had alugyon. Itt aztán átvett a prófuc börtönőr, elöb kikutatott, bicskám, néhány szivar volt nálam, ezeket elszedte, aztán rám zárta az ajtót, ne, uj ember, ez délelőtt kilenc óra tájba volt, megjegyzendő, hogy valamenyire számitotunk mik ere, arol meg tudjuk, hogy a feleségem nálam nélkül ment ki a tanyára templom után. most már ebédről kell gondoskodni, nehogy éhen haljak, jött is az ebéd, unoka bátyám, Orbán István hozta a töltött káposztát, meg is ebédeltem, beengedték hozni, közben édes apám elment a biztos ur lakására, hogy engedjen szabadon, ami anyiba sikerült is, mert apám öcse, a László bátyám koma volt a biztossal, igy aztán este felé ki is engedtek, siettem is aztán ki a tanyára, későb megint kapom az idézőt, menjek kezelésre a szem orvoshoz, hát én nem mék akármi lesz is, nincs az én szememnek semi baja; elmentem aztán a főorvoshoz, Dobozi Istvánhoz, vizsgáljon meg. elmondtam neki az esetet, természetessen nem talált szem bajosnak, ő adott aztán egy irást, mutassam a szem orvosnak, mintha ő kezelne, kétforintot kért. ugy is lett, elvittem a szemorvosnak a levelet, át adtam neki. jól van, azóta nem kerestek. Mindezeken keresztül esve fojt továb munka, jól kitavaszodott, dolgoztunk mostmár töbes számban, közben oda vetődött hozánk a nővéremnek egy 12 éves fia, ott hagyta az apját, mert roszul bánt vele, Jeges Benőnek hivták, ő lett aztán a gujás, béres, szolgáló nem kelett, voltunk elegen, ha a szükség ugykivánta, fogadtunk napszámost, termeltük a dinyét rendületlenül, volt sok, az tartotta benünk a lelket, másból is kaptunk néha egy kis pénzt. Eben az évben aztán nekem bekelett vonulnom 28 napi gyakorlatra pestre augusztus első felében, nagyon meleg volt.a 12-ik