Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 21. évfolyam (Budapest, 1977)

Csonka Mihály önéletrajza (részletek)

Ezen a nyáron már én is kaszáltam, mert már nem voltam gujás, béres hejetes lettem, gujást ugy fogadtunk, kezdtem már legénykedni, mostmár voltak rendes komáim, akikel el el jártunk ide oda. a széna vontatást már én végeztem, apám helyett, három lóval kocsiután kötve a vontatót. A Csikós szomszédék is vontattak, azok hat ökörrel, azok nagyobb vontatókat raktak, nyolc petrencéset, mi csak négyest, azok mindjárt az ökör után, a tézsla végire erősiteték a két nagy kötelet, és ugy keritették körül a vontatót, egyszer látjuk ám, mert közel voltak, hogy elszakadt a vontatójuk, kiabál a béres - segitség! szaladunk aztán, hát a Béni a fél vontató alat gebickél. persze, mint gyerek fent ült a vontató tetején, a kötél felcsúszott, elvágta a vontatót derékba, ő aztán előre gurult, alá maradt a fél vontatónak, hamar azután kirántottuk, nem lett semi baj, egy kis ijedésen kivül. a Csikós Béni ojan tiz éves forma volt akkor, a vontatást töbnyire ketten csinátuk, iletve megkötés és oldás a köteleket, mert két kötél volt, egy vastagab alul és vékonyab a földtől ugy térdig érő magasan volt. a szénát, mikor belett húzatva mind - néha 30-40 vontató -, bogjába vagy kazalba raktuk; akor még nem volt szokás szecskát vágni, mint most, a lovak és a tehenek eték meg, esetleg adtunk is el 2-3 frt mázsáját. Ezen a télen nem volt viz, a nádakat is szárazon lehetett levágni, kiadtuk vágásra résziből harmadából, mienk kettő kéve, a vágóé egy, mikor le lett vágva mind, akor meg vágtuk a kutut, . . . azt már adtuk egyedén iletve ingyen, hogy csak tisztuljon a kututól, mert már sok és nagy volt, szebb nád nő a héjén, ha meg jön a viz újra. jötek is a városról a kutuvágók - sok kemence volt még akkor-, mert nagyon jó fűteni való a kutu, ezért csúfolják a parasztot még ma is kutuvágónak. biz az nem valami kényelmes mesterség, ha fagy van könyeben fogja a kapa, de ha nem fagyos, akkor már nehezebben viszi a kapa, sürün élezni kell, még aztán trágyának is hasznáták, fogni a homokot, a szél hogy ne hordja. Télen ment továb a gazdálkodás, mint máskor, anyám font, apám orrvadászot, én most már jól tudok tamburálni, még már harmonikám is van, ugy vettem egyik részestől kemény kétforintért, keveset használt, jó álapotba. ezen is hamar meg tanultam, mert igen kedvelem a zenét, ha ezeket meguntam, könyvet vettem elő, szinte azt is bújtam, ha alkalmas idő volt, faragtam, most már' gyalupadon dolgozom, előbb már azt is csináltam, a szerszámaim is szaporodnak, mindig foglalkozok valamivel, nem szeretek tétlenül pipázni, pedig pipázom, ahogy csak tőllem telik, kedvemre, már mos tajték pipából, nem is akármijen risz-rosz cserép vagy fapipából; hó, most már nem ugy van mint előbb, változnak a vi-