Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 21. évfolyam (Budapest, 1977)

Csonka Mihály önéletrajza (részletek)

szonyok, változnak az igények, változik az idő.minden változik, én magam is meg öregedtem, megőszültem, félszememre meg vakultam, mi kell még. Azt mondják a jó csődör is vagy meg vakul vagy meg sántul, nem tudom igaz-e, én nem tapasztaltam. 1895 évet irunk, 20-dik évembe léptem. Ezen a tavaszon megint csak ugy, mint az előbi években sok dinyét vetettünk, sok pujkát, libát keltettünk, még kacsát is, most lett már vizünk megint eső és hó léből, a télen ami esett, jó nyár Ígérkezett, szép volt minden, örültünk a termésnek, dolgoztunk szorgalmasan, hajtőt benünket a reménység, hogy nem lesz hiába. Egyszer jön ám hozzánk egy rokon asszony két nem nagy gyerekkel, hát ezek kinek a csemetéi? - hát kié volna, az unokák, a bátyám fiai. nohát, anyám azt sem tudta, hogy haragudjon-e vagy örüljön. - hát mit akar velük - kérdi anyám az asszonytól. - hát itthagyom őket maguknál, nyaralni. - hát az apjuk meg az anyjuk mivel foglalkozik pesten? az István, már mint a bátyám fiákeres lett, ott hagyta a rendőrséget, jól mén neki a kereset. Ugy is lett,ott maradtak a fiuk, az öcsök az Anti és Pisti nyaralni, ezel aztán ellett intézve minden, fojt továb a megszokott munka, eljött az aratás, két részesünk szokott lenni, mikor le arattak nohát be is kell hordani az idő javába, hozzá is fogunk egy bizonyos napon,jó melegszáraz idő volt, én voltam a kocsis, már nem elsőb, sokszor hajtottam már lovat, tehát hordunk hordjuk be a szérűre asztagba, jó mesze van némej része a szántóföldnek, de az a szokás, nem szoktuk lekötni a rakományt,csak ugy kötés nélkül meg rakjuk a kocsit,igencsak négy csomót (keresztet), egy szer aztán, amint már nem messze a szürütől egy kis lejt volt, a kocsi ott egy kissé meglódult, de én is pár kéve búzával a lovak közé, ojan szerencsésen esés közben elkaptam a kocsirudat, körül nyaláboltam kézzel lábbal és ugy lógtam a lovak között, persze azok meg ijedtek és futásnak eredtek, meg láták aztán apám és egyik részes és szaladtak, aztán elis kapták a lovak zabláját, de alig birták ketten is megfékezni őket, pedig rosz két öreg gebe volt. akkor látják aztán, hogy én meg a kocsi rúdon lógok, ez olyan szerencse volt rám nézve, hogy meg sem rúgtak a lovak, semmi bajom nem történt, hanem aztán tudtam is, hogy mi a teendő: rövid volt a gyeplüszár, és nem lehetett beljeb ülni, csak szerül, ki is toldtam aztán kötéllel a gyeplü szárát, be aztán jó közepibe a kocsinak, ezt ajánlom is minden embernek, hoszu gyeplüszár kell ijenkor. Ezen a nyáron is jól éltünk dinyével és hordtuk a piacra is, jöttek kofák is a tanyára, a . szőllőt már most mi is permeteztük, bele kapott a perónesz, nincs kivétel, sokáig nem permeteztünk mi, de csak igy ért valamit.