Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 21. évfolyam (Budapest, 1977)

Csonka Mihály önéletrajza (részletek)

Szlavóniából, horvát országból valók kupec árulta őket, de vették is, mi is ezekből vettünk háromat 75 frtért. nahát hajtsuk őket, ki is érünk szépen, nincs s emibaj, kint aztán az ólba akarjuk őket csukni, kettő be is ment, de egy elugrott, kergetjük aztán ösze vissza, hívjuk, kukoricával csaljuk, de nem ér sémit, zavarjuk mindenfelé ahányan voltunk, egyszer rászalad a jégre - a tanya melett van a nagy vízállás -, no most majd meg fogjuk a jégen, de biz mi estünk el a jégen hamaráb, ő is elesett, de bizony csakhamar le kecmerget a jégről, én már a csizmákat is levetettem, hogy jobban birjak szaladni a jégen, de már késő, akora már messze járt. utána azután mármost mezítláb, a béres, apám. anyám nem bírt szaladni, mert olyan 80-85 kiló között volt. Még a szomszédból is jött segítség, több is. Egyszer aztán már a disznó is fáradt lett, a szomszédéknál bebujt a sövény kerítés alá, ott aztán valahogy apám jó elverte egy fadarabbal, ugy húzták ki onan majdnem dögölve, a béres talicskával tolta haza, othon aztán betették a másik kettőhöz, lesz ami lesz belőle, anyám aztán adott be nekik kukoricát, de hozzá sem nyúltak, nem kelett nekik, későb meg tudtuk, hogy soha nem etek mást, csak legeltek és makkot ettek az erdőben, másnap regei, no meg vane a disznó? meg volt, talpra ált, meggyógyult, anyám aztán főzött nekik krumpli levest, miegy más, nagy nehezen aztán rá szoktak a kukoricára is. Pár hónapra rá meg is elett az, amejiket majdnem agyon vert apám. . . . Alig múlik valamenyi idő, m eg halt a mostoha nagyanyám, mint . . . jeleztem, nagyapám újra nősült, özvegy asszonyt vett el két gyerekkel, azt a mostoha nagy szülőt aztán mi láttuk el mindennel, és százforintot fizetünk neki évente, mert mienk lett az egész birtok, mert a többi testvér eladta a részit, persze nekünk, azért lett a sok adósság. Az évi százforint járadékot még halála után egy évig megkelett fizetni. A nagyapai házat a László bátyám kapta, apám "öcse, ugy volt a megegyezés, már a birtok eladás, iletve vételkor. Én továbra is gujáskodtam, most már, ha a felső járásra kelett menni legeltetni, az ország uton lehetett eljárni, mivelhogy a bátyám eladta a birtokát, meg szakadt az összeköttetés, akár mere legeltettem, azért koma mindig akadt, a pásztor mindjárt ösze barátkozik, ijenkor aztán heréltük egymás bugyiiját kedvünkre, pipáztunk kegyetlenül, mostmár szabad volt, volt dohány (dögivei) sok, hozták a kupecek a jobbnál jobbat Tompáról, nem is volt drága. Volt a keleti szomszédunknak a Csikósnak egy őreg negyvennyolcas honvéd csosza béressé, igen szerette a bagót, mi aztán ellátuk az öreget, örültünk ha adhattunk neki, ő is örült ha kapott, ő nem pipált. 118