Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 21. évfolyam (Budapest, 1977)

Csonka Mihály önéletrajza (részletek)

Más Elesett a lud a jégen Majd fökel a jövő héten Hajnalban hajnal előtt Nyillik a rózsafa házam előtt Össze üti a bokáját Ugy szödi ösze a tollát Hajnalban hajnal előtt Nyillik a rózsafa házam előtt. Más Elment a pap almát lopni Elfelejtet zsákot vinni Levetete a gatyáját Aba szedte le az almát ugyancsak mint az előbbi, az a dallama. Esténként aztán még fent voltunk, ere is volt idő néha, anyám font vagy varrogatott, ijenkor aztán bent voltak béres, gujás, ha volt szolgáló, szóval mind bent voltak, még lenem feküdtünk minden este, morzsoltak kukoricát, fojt a mese, tréfa; jól találtuk magunkat, különössen én. Mikor alvásra került a sor, a béres, gujás ki ment az istálóba, a lovak ahol voltak és ott aludtak, a szolgálló bent aludt. Most azt mondaná valaki - ejnye hát nem tudtok külömb hejet adni, szobát vagy ijesmit; embertelenség tőletek, hát kérem, én mikor már nagyob voltam, bizony én magam is többet az istállóban aludtam a kötröcbe, a jó szénán. - Azt mondja az egyszeri tót béres, ha én király lehetnék, nagy zsiros piritust meg meg ennék, szénás szekéren alunyák. - Szinte jó halgatni, mikor a lovak ropogtotják a szénát, azt mondják, büdös az istálló - no hiszen nem olyan, mint a szoba - és hogy egészségtelen, hát én ere azt mondom, nézzen meg valaki egy parasztot, aki az istólóban alszik vagy pedig urat, aki a szobába alszik (feltéve az élelmezést is szemelött tartva), hogy mejik látszik jobb színben, csak a gyomor legyen teli, kifekhet az ember akár a trágya tetejére is, de ha üres a gyomor, fekhetik akármijen menyezetes sejem ágyon is, nem ér az sémit. Én ezt átéltem, láttam, látom még ma is, ez igy van, igy volt, igy lesz; ha a gyomor jó, van mit adni neki, nincs semi baj, de ha rossz a gyomor, akkor már elég, ott lehet akkor már à pástétom is. Megint el ütünk egy telet, itt a tavasz, kezdődik minden újra. a szöllöbe is ültetünk gyümölcs fákat, most már nem vetetünk bele