Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 21. évfolyam (Budapest, 1977)
Csonka Mihály önéletrajza (részletek)
Nodehát ugy mondják, minden hosszúnak vége szokott lenni, elmúlt a tél, itt a tavasz, mint előbb irtam a bátyám hogy megnősült, télen bent maradtak a háznál a városon, most itt az ideje, hogy ők is valamivel foglalkozzanak, apámék átadták a főid részit, amit mint apai just kapott. Az ángyom is kapott egy házat a városba, egy kis darab szőllőt és kétlánc (3 hold) földet, mint anyai just. Első ténykedésük aztán az volt, eladták a földet, az ángyomét, vettek kétjó lovat, szép kocsit, szerszámot stb. Kint a bátyám földjén csináltak egy jó nagy gunyhót (kunyhó), disznó ólat, vettek fias disznókat, valami 15 volt az egész, baromfiakat, fogadtak egy gyereket, azokat azután kivitték, hajtották oda a már elkészitett gunyhóhoz. a gyerek azután maga volt legtöbször, a bátyámék bent voltak a városon, naponként kijött a bátyám, hozott a gyereknek ebédet vagy hogy mikor jött vacsorát, amúgy is hagytak neki élelmet, szinte a jószágnak is. Azt mondta a bátyám, majd meg mutatja ő, hogy hogy kell gazdálkodni; tiz év alatt tiz csikót fog nevelni, a gyerek azután őrizte a disznókat, baromfiakat gondozta, etette, jó szorgalmas volt. A bátyám aztán elkezdett kupeckedni. a nénémnek a férje, Jeges Sándor, az is ojan kupeckedő volt, eljártak vásárokra, még Gyulára, tul a tiszán. hajtottak néha tiz drb marhát is, kiseb-nagyobat, ezeket azután vagy itt halason, vagy más városba eladták, akkor mentek másikért, fogadott a bátyám egy lovászt, mert ő sokszor nem volt ithon, jött ment egyik vásárol a másikra, néha egész héten sem jöttek haza. Most egy mást fogok elbeszélni, régen gyerekoromba mi is száraz malomba őröltünk, én is hajtottam a lovakat töbször is, ép azért tudomsok csinját-binját a száraz malomnak. A Laci öcsém leis irta minden féle izit részit, valamenyire én is konyitottam hozzá, jól meg szoktam nézni az ijesmit, én aztán nem is irok rolla. Hanem azért leirok egy esetet, a töbi között ez is elfér. Egyszer is elmentünk apámmal, hogy majd ha kerül a sor, mi is őrleni fogunk, elis készültünk egy bizonyos délután, estefelé, hogy majdcsak kerül a sor az éjjel; én vágtam egy fiatal cseresznyefa vesszőt ustornyélnek, biztatni a lovakat. Mikor oda érünk a malomhoz, hát vannak ám többen is. no jó, hamar eljöttünk, nem megyünk vissza, majd kerül a sor az éjjel, kifogtuk a lovakat, oda kötöttük a kocsihoz, én az ustort leszúrtam a főidbe a kocsitól kissé távolab. Nekem aztán mondja apám, hogy feküdjek le a kocsi derékba, persze jó idő volt, ugy május eleje lehetett, én aztán aludtam is. a nap már jól fent volt. Mikor fel ébredek álmos szemmel, uramfia mit látok, az ustorom nyele kihajtott és nagyfa lett belőlle, tele érett cseresznyével, nekem se kelett mondani, usdi fel a fára, éhgyomorra azután jóllaktam cseresznyével, egyszer
