Forrai Ibolya, Dr. Szolnoky Lajos szerk: Néprajzi Közlemények 20. évfolyam (Budapest)

II. SIMON JÓZSEF - Balatonszentgyörgy (Somogy m.)

gerendák szegjeire akasztották. A hagymát füzérekben a grádicsony oldalába vert szegekre. A padláson volt a füstölt hus is. Simonéknál (II-2. 2.ábra) 1900-ban két külön kamra épült az udvarban, mert két testvér részére kellett. Aztán Ferenc meghalt magtalanul, a 6 gyerekes Józsefé lett minden. A két kamrát sokáig ugy használták, hogy az egyikben csak liszt, zsir, kenyér, bor, savanyitós hordók, ecetes csöbör, véndőbelegyűrt keserüturó, tejföl, tojás és a kenyérsütés és disznóölés tárgyai, teknők, nagyszék volt. A másik kamrában szelelőrosta és mindenféle szerszám mellett a tyúkok, disznók elesége, répagyalu, kézidaráló, stb. A konyha az asszonyé, a komora az emberé volt mindig. A konyhában általában csak női munka folyt: a sütés főzésen kivül - párlás, mosás, dagasztás, kenyérsütés, baromfipucolás, mákgubózás, káposztaszelés. A krumpli-pucolás, tésztagyurás, foltozás munkái télen a szobába szorultak be. A férfiak csak disznót bontottak télen és a vessző válogatás, kosárfonás munkáját végezték a konyha közepén. A kamrába nők csak lisztért, kenyérért, ecetért, zsirért mentek és a kása darálása volt itt a dolguk. A férfiak viszont, itt préseltek hulló almát ecetnek, előlegként szüreteltek szőlőt, itt fúrtak-faragtak szük helyen, még a szijószéket is bevitték időnként. A férfiak dolga volt a lisztesláda tele őrletése. Nemcsak a bor kezelése, fejtése, hébérezése is férfidolog. A kamra a házbeliek előtt nem volt zárva. A gyerekek az asszonyoknak fát behordani, dagasztásnál vizet önteni segitettek. A férfiak segitsége csak annyi volt, hogy ha jó ing volt rajtuk, vizet hordtak be és ősszel eltiporták a káposztát. Az étkezés helye mindig ott volt, ahol főztek: nyáron a konyhában, télen a szobában. Szabadtüzhelyes konyháknál és ünnepi alkalmakkor mindig a szobában. Ahol nem volt. konyhaasztal, a felnőtt férfiak a nagyszékről, a nők és a gyermekek kisszékre, küszöbre ülve ettek;"nyáron nem kerestek ceremóniát'; az asszonyok nem igen értek'rá leülni, csak állva "kézbü, gyorsan bemerték" az ételt. A tálalás, kiosztás annak a dolga volt, aki főzött. A gazdasszonyé volt a gond, hogy a zsir, liszt, stb. elég legyen, be kellett osztani. Levesből volt, ha kellett egy kanállal több a koldusok, kéregetők részébe, azt nem vette észre a család. Télen a szobában az asztalról együtt étkeztek. Aki nem fért odajkézből evett, de ülve. Az asszony a tűzhelyről, gyerekek kis ládáról,öregek ágyszélén. Mezőn szentgyörgyiek soha sem főztek, egyedül a szőlő-