Forrai Ibolya, Dr. Szolnoky Lajos szerk: Néprajzi Közlemények 20. évfolyam (Budapest)

II. SIMON JÓZSEF - Balatonszentgyörgy (Somogy m.)

hegy az, ahol szüretkor, vagy nagyobb munkák idején készitettek valamit. Azt is inkább a pincében. Nem is igen volt bográcsuk. Lekvárt ezzel szemben, amikor jó szilva termés volt nem a konyhában főzték, mint máskor, hanem a kertben (a gyümölcsösben) ástak katlant és naphosszat ott kevergették nagy kanalukkal, derékig gödörben állva az üst fortyogó, lassan sűrűsödő tartalmát. Ez általános volt. Fárasztó unott vigyázásban, kozmától félve inkább a gödörbe kuporgott minden asszony, minthogy a katlanból kifröcsögő, fekete "pikturálás" után meszeljen. Nyáron az udvarban üstökben "főztek ki" néhány lakodalmat, más alkalommal nem mentek ki főzni a konyhából. Az élelmiszerek tárolási helye különböző. Gyümölcs, (aszalt is) bab, dió, mák, hagyma, tökmag, füstölthus, füstölthal mindig a padláson volt. Krumpli, répa, "ződség" (sárgarépa és petrezselyem), és nyáron melegben többnyire a tej, tejföl, hus is a veremben (picében). Lekvár, tojás konyhában vagy elsőszobában. Az elsőszobába vitték télen, ha igen hideg volt az almát, nyáron, ha nagyon meleg volt a zsirosvéndőt is. Hagymát a kamrába a fagyok beálltával hozták le, igen hidegben ez is a konyhába került a kászli vagy telázsi alá. "A tehénhaszon hele nyáron az elsőszobában a hüs fődön a kálha sarokba vót, oda nem járt be a macska, télen meg a sok gönctü úgyis megürüt a kisláda, abba raktuk bele a szobába. A savanyitós fazék - nagy, tottyos cserépfazék - az meg mindig a katlan-deszkán volt. Abba savanyétottunk buborkát, répát, kábosztát. Nem eltennyi valót, csak használatra. " A káposzta emlitésekor jut eszembe a káposztáskő. Itt, nálunk a határban, sőt közelben sincs kő (a Balaton-part omló homokköveit nem számítva), mégis minden háznál van néhány 10-15 kilós bazaltkő a káposztás és paprikás hordók nyomatékának. Honnan hozták ezeket? Egyetlen öreg sem tudott erre választ adni. Mindössze annyit tudtam meg, hogy a holládiakat csúfolták sümegi bucsufiával. - Állítólag a holládi legények Sümegről káposztáskövet vittek haza a tarisznyájukban bucsufiának. - Minden valószínűség szerint a mult században, a marcali országút (postaut) építésekor tettek szert a bazaltkövekre. Ugy szerezhették, mint mi a cukorrépát a második világháború utáni ínséges időkben: a halomból mindenki csak egyet-kettőt vett el, de másnapra már annyi hiányzott, hogy tolvajok után kutattak.