Forrai Ibolya, Dr. Szolnoky Lajos szerk: Néprajzi Közlemények 20. évfolyam (Budapest)

I. TORMA MARGIT - Ujkér (Győr-Sopron m.)

10. Sütőlapát (1-5.7. ábra) 11. Kb. 70-80 éve készült, akkor került a házhoz, amikor összeházasodtak (1920), örökölték (elődjük vette). 12. Nem tudják. 13. Fa. 14. Nincs. 16. A kenyeret tették vele be a kemencébe, és amikor a kenyér féligsült volt, megfordították (ami a kemencében elől volt, azt tették hátra), és mikor megsült, ezzel vették ki. 17. A háziasszony használta, kb. kéthetenként. 18. Ha használták a konyhában volt, ha nem, a gabonáskamrában ( két gerendára keresztbe két lécet vertek, erre fektették), most is ott van. 19. Általában kettő volt, kettő volt minden háztartásban, egyikkel berakták, a másikkal forgatták és kiszedték (ez kisebb volt - a feje 20-25 cm, a nyele 150 cm). 21. Igen. 22. Közös. 23. Lemosták (a teknővel együtt szárították, utána rakták el). A kenyérsütés módja A lisztet teknőbe szitálják az éléskamrában, majd a konyhába viszik, a dagasztószékre teszik, hagyják melegedni. Este lisztből és vizből kovászt kevernek. Közben a "sütnivalót" megáztatják - egy kenyérhez kb. egy marékkal - és a már jól megkevert kovászhoz szűrik. Ráteszik a kovászfát és letakarják. A kovász reggelre megkel. Ekkor egy tányérravalót kivesznek belőle, annyi lisztet'kevernek hozzá, hogy szemcsés legyen. Zacskóba teszik és szárítják. A következő sütéskor használják fel. Élesztő helyett használják. (Sütnivalónak nevezik.)