Forrai Ibolya, Dr. Szolnoky Lajos szerk: Néprajzi Közlemények 20. évfolyam (Budapest)

IX. KARKOVÁNY GYULA - Tiszaroff (Szolnok m.)

"Lehetett gyarapítani, csak egy kis okosság kellett, meg józan élet. Énnekem rettentő jó helyem volt Borbélyéknál. " "A cselédember munkája jobb volt mint a napszámosé. Én megpróbáltam. Napszámba mentem; tizedibe arattam, - nem bírtam semmire se menni. Amit keresett az ember egy hét alatt, elköltötte az asszony a másik hét alatt azt a kis pénzt. Jobb volt a cselédnek. A kocsi elbírta a tarisznyát, nem a nyakamba kellett hurcolni. " Később 24 hold illetményföldet bérel az egyik református tanítótól - 20 q búzáért. Két lova, két tehene van. Jószágot kell tartani, hogy tudja trágyázni a földet. Reggelre vitt az ember kenyeret, szalonnát, ott megsütötte-piritotta, oszt azt ette. Délbe ugyanazt ette. Mikor hazagyüttünk vót vacsorára főve vagy paprikáskrumpli, vagy lebbencsleves, vagy száraztészta. Ilyen étkezés vót. Meg hát tejet fejtünk - aki szerette - én nem vittem soha tarisznyába tejet. Esetleg megaludt, az asszony kihevitette, a túrót kinyomkodta, aztán tejföllel összekavartuk, megsóztuk. Azt elvittem, akkor nem ettem szalonnát. Husieves, töltöttkáposzta, vagy emilyen káposzta mind vászonfazékba főtt, szabad tűzön. Nyáron, ha messze ment az ember dolgozni, vitte a serpenyőt. Még a kocsin is hurcoltam, mikor gazdálkodtam. Tüzet gyújtottunk, aztán mindjárt megfőtt a lebbencsleves. Kint a férfiak főztek. Megvótt az mindjárt. Szedett az ember egy összemarék csutkatövet, alágyujtott a serpenyőnek, azt megfőtt a lebbencsleves. Még ma se tudok ugy főzni, mint egy asszony. Megfőzök én mindent, csak néha nem találom ugy el az izit, mint az aszszonynépek. Két esztendőben én csak lebbencsen arattam, mikor megnősültem. Csak lebbencsen. Az anyósom is csinálta a lebbencset, meg az én anyám is. Vasárnap a feleségem hozta ki. Én kalapáltam ő meg főzött. A többi ember mikor kalapált, mi meg akkor ettünk. Semmi más; - kenyér, szalonna meg lebbencs. Néha vettünk egy köcsög aludtejet, az volt a változás. Jó volt az! Nem ette tele az ember magát. És nem kívánta a sok vizet inni abba a nagy melegségbe. A feleségem megfőzött mindenfélét. Én mindent megettem. Ha nekem rántottlevest főzött keménymaggal, beletördeltem a kenyeret, nekem az is jó volt. Mindent megettem gyerekkoromba is, hozzá voltunk szokva. Hogy szegény családból származtam, csak mindent meg kellett enni. Elhajítani való nem volt semmi. Ha délben sütötték a málét, vagy görhét, azt is meg kellett