Forrai Ibolya, Dr. Szolnoky Lajos szerk: Néprajzi Közlemények 20. évfolyam (Budapest)

IX. KARKOVÁNY GYULA - Tiszaroff (Szolnok m.)

fel a kompójára akasztom, oszt kiviszem nektek. Mondtuk, hogy drága jó anyám ne hozzon, nem is nagyon tud mit főzni, hanem amit tetcik ugy valahogy szerezni, de nem vót (idesanyám nem vót pocsék asszony, de a sok gyerek, és a háború tönkretette, mer aki keresett vóna, az ugye nem vót). Gyengült a kosztirozás, mer a keresők a nagyát elvitték. Ugy lett vóna az ilyennek jó, ha minden este fizettek vóna, amér megdógoztunk. Mit vitt ki, milyen ételt? Zöldbabot, ciberét. Akkor szedett a fáról egy kis meggyet, nyutott egy pár levél rétest. Elvagdalta és kihozta, és az hálásos vót. Akkor uzsonnára hozott pár uborkasalátát, akkor mondta; gyerekeim, Fisbán vágott hizót, hoztam egy kis szalonnát, megfőztem. Belevágta a fokhagymát a levibe, meg a borsot, megabálta, akkor vékonyra elvágta azt a vastag szalonnát kétfelé. Asztán megfőzte, mint abáltszalonnát. Soká nem tarthatott a nyáron, de nem is tarthatott soká annyinak. A ciberekészités. Ahogy leszedte a fáról a meggyet, akkor megmosta és tiszta vizbe feltette. És akkor egy kicsi lisztet tett egy kis tányérkába, és akkor szépen hogy csombékos ne legyen, azt eltörte, és visszaeresztette az összesbe. És akkor avval felfort és abból hozott. Másnap megint egy kis paprikáskrumpli vót. Akkor mondta a lelkem: De ám nincsen hozzá kislányaim egy kis hus. De maj lesz vasárnap. Mert mostan vót egy kis abált szalonna, de má vasárnapra maj má veszek meg szombaton egy kis hust. Főzök egy jó kis káposztát, akkor lesz egy kis hus. És .egy pár csirke, egy tyukalja az vót. Hát aszt ugy beosztotta hetenként szépen, hogy legyen. Ünnep előtt, az ugy vót, hizlalt az uraság és akkor aki fizetni tudott érte, az egy kilót, két kilót vett. Szűken, mert hát sokat nem vehetett, mert hát abba a fertályba megette vóna a búzát. Ünnepnapokra hitelbe is adott és igy főztek. Kamra nem vót, mi lehetett kint, egy kis telázsi, az a kis vizes edény, a nagy szegénységben. Akkor vót kacsa, kacsa az uraságnak! De a cselédségnek nem vót! Nem lehetett tartani se libát, aszt mondta, hogy majd ők amit nevelnek, ugy majd abból fertályonként lefogják. De amikor hát le is fogták. Mi kenyér maradhatott. Egy kis hus is kellett. Ők eladták a kacsát: páronként egy mázsa buza. Egy mázsa kukorica szemesen - de tudom - öt, de akkor még nem forint vót, pengő. Öt. A kacsa árát meg felverték, mer az hus vót. A buza árát meg nem lehetett, annak szabott ára vót. Egy kacsát ha levágott egy édesanya, mi jutott abból ennyinek. Abbó igazán nem sok juthatott.