Forrai Ibolya, Dr. Szolnoky Lajos szerk: Néprajzi Közlemények 20. évfolyam (Budapest)

IX. KARKOVÁNY GYULA - Tiszaroff (Szolnok m.)

- Nem baj idesanyám. Elmegyünk vagy pedig mennyen fel a tekintetes úrhoz, kérjen egy mázsa búzát előre. Majd fertálykor lefogja. Tovább nyújtsuk azt a fertályt. - Drága gyerekeim, akkor meg abból nem jutunk ki a fertály végire. Mer ahogy mondtam, negyedévre három mázsa 50 kila buza vót. Hat pengő vót a fertálypénz. Egy fertályba hat pengő! Meg vót három kila só. De ahhoz más semmi nem vót. Ennyi vót. No még akkor vót egy mázsa árpa. Felment szegény idesanyám. Csak felment a buzáér. Kapott is. De még abból kiment a vám, kiment a korpa, hát tessék elhinni, hogy egy mázsa buzábu, mire egyszer sütött belőle igazi három kenyeret, mi maradt abbu. Megint nem vót. Mi lett az árpával? - Eladtuk. Eladta édesanyám és vett rajta kismalacot. Vót megint az ajtó felett egy póc. Mindenkinek a konyhában amilyen széles vót az ajtó. És arra tettük fel a kenyeret. Ha tiszta búzakenyeret sütött édesanyám, 1 mázsa buzábu egyszer, másodszor már nem nagyon sütött. - Hát kedveseim egy kis kukoricával pótolom. Vagy most nem adok el ebben a fertályben csak 50 kila árpát. Még az árpát is megtakaritották, ugynevezték, hogy kisziklázzák az árpát. Igy megszaporította, hogy a fertályba végig legyen kenyér. De nagyon édes vót. - Drága gyerekeim, megpróbálom, nem lesz ilyen a következőben. Szépen, ahogy kiszitálta a kukoricalisztet, egy pár szem krumplit pucolt, azt elreszelte és megfőzte, tett bele egy kis sót, és akkor a tiszta búzához, amit tett a fél oldalába, a teknőbe tette a kis tiszta búzát, mellé még igy szépen összenyomkodta a kukoricalisztet a tiszta búzától. Akkor forrott a viz, megforrázta a kukoricát. A kukorica ahogy leforrázta, jól megpuhult. És a pár szem krumpli és az árpaliszt is pótolta igy összevegyitve és nem hagyta megrepedezni. Az a pár szem krumpli összetartotta, meg a puha, simókás kukoricaliszt. / Ebédhordás Vittük kifelé az ebédet szilkébe. Vót olyan kis szilke és akkor vót egy csészeforma, de cserépbü, olyan komacsészének hittak. És akkor má csak jobban igyekeztünk nagy dologidőben. Mondjuk, mint aratásban is. Kivittük, vagyis kihozta idesanyám szegény. Horogra tette. A horgot a vállára vette, ráakasztotta előre, hátulra. Azt mondta, drága gyerekeim horgot csináltatok,