Forrai Ibolya, Dr. Szolnoky Lajos szerk: Néprajzi Közlemények 20. évfolyam (Budapest)

IX. KARKOVÁNY GYULA - Tiszaroff (Szolnok m.)

A mackó Vót az a kis öntött üst, hát csak abba tudtunk mindent főzni. Nem vót lábas, meg fazék. Nem is jutott rávaló. És ez még lehet a dédnagyanyánké vót, az édesanyánk örökölte és abba főztünk. És még főztem akkor is, amikor én férjhez mentem. Megvan, csak ki van lyukadva, csináltatni nem lehetett. Egy jó tésztát, egy becsületes tésztát nem tudtunk, de miből is tudtunk vóna. Meghámozzuk a krumplit, megmossuk, meghámozzuk és megreszeljük. Akkor teszünk bele egy csép sót, és akkor egy kis vizet, hogy olyan hig legyen, hogy mind a tepsiben szétfusson. Akkor áztat megsütöttük. Ha fűtöttünk, akkor ott sütöttük,de ha nem vót tüzrevaló annyi, akkor a katlanyba. De az kevés vót. Akkor idesanyám négy fele vágta a kerekbü, akkor nem jutott-csak négy darab. De hát mikor sült meg a másik négy darab, meg a harmadik négy darab. Meg a negyedik négy darab. Bizony sokszor az vót, hogy veszekedtünk, marakodtunk. - Nekem agyál belőle ! - Nekem törjél belőle! - Várjál, majd idesanyám süti a másikat! - Várd meg te ! Igy vót csillagom! - Mit főzzünk kedves gyermekeim, de olyat mondjatok, ami legalábbis nem sokba van. Mert 'gyermekeim még holnap is megvirrad. És enni kéne. - Édesanyám tudja mit főzzön? Kötöttgaluskát ! Szegény jó anyám meggyúrt két három levelet, de abból még másnapra is főzött ki. Nem mindét akkor, mert nem jutott annyi. És akkor elnyújtotta azt a pár levelet, az pár napra való vót. Sütött hagymás zsirt és akkor a hagymás zsirral lelocsolta a négy levelet. Akkor azt igy összesündörgette, és akkor igy megkötötte, és akkor abba a lébe. - de a levébe nem jutott ám zsir csak ami kifőtt abból a tésztából. Akkor a vót az ebéd. De biz ahhoz még más is jó lett vóna, de nem telt. Mer harmados kukoricát se adtak ám! Hát az az egy hód, abba vót kukorica, abba vót apró vetemény, hagyma, meg egy literre való mák. De akkora családnak mit tartott ez is. Vótak: borsos krumpli, krumplis tészta, grizes tészta, egy egy kis cukrot perditett rá idesanyám, hogy ha zsir is kevesebb vót, de mentül jobban csússzon. No akkor örültünk. Mondtuk, de jó volna egy kis kőtt pite. - Drága gyerekeim, de nincsen liszt.