Forrai Ibolya, Dr. Szolnoky Lajos szerk: Néprajzi Közlemények 20. évfolyam (Budapest)

VIII. KINCS GYÖNGYIKE - Feldebrő (Heves m.)

nappal, attól függően, hogy volt elfoglalva a háziasszony. Már előző este bekészítették a teknőt a dagasztólábon és benne a lisztet hogy meleg legyen. Ezután a'bekovászolás következett. A k o v á s z készülhetett élesztővel, párral vagy komlóval. Pár.Lisztbe teszik az élesztőt, kicsi vizzel összekavarják, morzsákra dörzsölik, megszárítják. Kenyérsütés előtt beáztatják. A kovász reggelre megkelt és korán reggel kezdődhetett a legerősebb munka, a dagasztás. Ez meleg viz, só és liszt hozzáadásával történt. Igen fontos munkája volt a kenyérsütésnek a dagasztás - tészta kidolgozás -, mert ettől függött a friss kenyér minősége, no meg a kemence hőmérsékletétől. A dagasztás után következett a szakitás, másnéven formázás. A gömbölyűre formált tésztát liszttel meghintve a már elkészített szakajtóba tették és meleg helyen még egy óráig kelt. Ez idő alatt a kemencében is megkezdődött a tüzelés, fűtés. Ha a kemence már bemelegedett, megkezdődhetett az un. "veté s" A kenyérsütő lapátot megtörölve a szakajtókat odakészítették és egyenként kézbe adták a háziasszonynak, aki a tésztát lapátra borította, eligazította, a szakajtókat eldobta és a tésztát a kemence lapjára berakta. Két óra múlva kisült a kenyér, kiszedték, az alját a hamus részektől tollseprővel leseperték, a tetejét kis hideg vizzel lemosták - ettől lett szép piros a kenyér - majd a tárolóhelyére, a kamrába a ke ny é rtar tó lé er e tették. Egyes helyeken a kamrában levő zsákok tetején, ill. kenyérsütő teknőben is tárolták. Ha a kenyeret a sütési idő félidejekor mosták meg vizzel, szép ragyogós lett. A megszegett kenyeret betakarták vászonszalvétába és az ágy végébe tették. Az 1920-as évektől már gyékényből fonott kenyérkosárba rakták, amit a vásárokon lehetett kapni. Több helyen ládákba, vakablakba is tárolták a már megszegett kenyeret. Szükséges eszközök voltak a fűtésnél: piszkafa, szénvonó. A lángossütés a kenyérsütés mellékzöngéje volt. A kenyértésztából elvettek 3-4 darabot, ökölnagyságut, s azt a nyujtófával kerekalakura elnyújtották. A lapáttal a kemencébe tették és negyedóra múlva kész volt a sült lángos, amelyet zsírral megkentek és ugy fogyasztották melegen. A kenyérsütés tárgyait maga a parasztember is elkészítette, kivéve a szitát, szakajtót. Ez utóbbi és az un. hátikosár a szomszédos mátraalji községekben - Kisnánán, Domoszlón készült; az árusok 15-20darabot a hátukra kötve, gyalog járva a falut, kiabálva árulták készítményeiket. Rendszerint terményt kértek az áruért. A hátikosár hársfából készült. Ugyanitt csinálhatták