Forrai Ibolya, Dr. Szolnoky Lajos szerk: Néprajzi Közlemények 20. évfolyam (Budapest)

VIII. KINCS GYÖNGYIKE - Feldebrő (Heves m.)

ekkor az árviz elsodorta a gátrendszerét, a köveit a tanyai magtár építéséhez használták fel. A malomköveket Sárospatakról szállították. Négy lovat előre fogtak be,kettőt pedig tartaléknak hátra. Hat hétig tartott az ut. A malomkőből a helybeli honismereti szakkör gyűjteményében és néhány családnál is van a kutak mellett. (Pl. : Gáspár Andrásné, Bodnár Jánosné, Milibák Mihály.) A hajdani vízimalomhoz vezető utcát (Ady Endre utca) a helybeliek ma is Malomszögnek hívják. A vízimalom gróf Károlyi Mihályé volt, de a molnár Lender Mihály és fia, Lender Károly volt. Később a verpeléti gőzmalomba vitték a falunkból a gabonát őröltetni, melyet a népdal szövege igy örökített meg: "Befogom a lovam, befogom a lovam A zöldre festett kis kocsimba. Elviszem a búzám, elviszem a búzám A verpeléti gőzmalomba. Megkérem a lisztes molnárt, Őrölje meg a búzámat ..." Kézimalom kevés volt a falunkban. A honismereti szakkör gyűjteményébe került egy a Dózsa utcából (Cukros Róza nénitől), mely valamikor egy zsidó boltosé volt és sót, később kukoricát őröltek vele. Erős faalapzaton áll a két malomkő. A közepén levő nyilason szórták bele a sót, mely a fanyiláson át az aláhelyezett kihuzhatós fiókszerü fatárolóba hullott. A hajtója a felső malomkőre szerelt vaspánton volt. (VTII-2 . ábra) VIII-2. ábra. Kézimalom