Forrai Ibolya, Dr. Szolnoky Lajos szerk: Néprajzi Közlemények 20. évfolyam (Budapest)

VII. REVUCZKI BÉLÁNÉ - Albertirsa (Pest m.)

A konyhában csak az asszony tevékenykedett. Mindig a leg­idősebbé volt a konyha, a mama dirigált és a többiek csinálták (a férfiak otthon nem főztek). A mama sokszor egyedül meg is főzött, hogy a többiek fonhassanak. Nyáron az étel előkészítése is a konyhában történt. Asztal nem volt a konyhában. A földön, a konyha közepén hámoztak, a gyúrást pedig az ajtó megetti tulipános ládán végezték. Ott is nyúj­tották a tésztát. Nyáron, amikor kész volt az ebéd, letették a lábost, a rej­nyicát a földre, a konyha közepére. Ugyancsak a földre, köréje rakták a tányérokat, s telemerték. A gyerekek a földre ültek, a felnőttek kis székekre, kezükbe vették a tányérát, vagy az ölük­be tették és ugy ettek. Télen bent az asztalnál ültek a szobában és ugy ettek. Mindenkinek megszokott helye volt. A mama széken ült az asztal sarkánál, mert ő volt a kiszolgáló. Apa a másik sarkon a padon ült, majd tovább vője, lánya, unokája. Nyáron nem használták a szobát, még aludni sem mentek be. Ahol nagy volt a család és nem fértek el az asztal körül, ott a kemencepadkára is tettek tányérakat, eléje ültek kis szék­re és ugy ettek. A küszöbön nem evett senki. Mindig a mama tálalt. Ha véletlenül beteg volt, akkor a családban az utána legidősebb nő helyettesitette. A kamrának nem volt kulcsa, a család minden tagja bejár­hatott oda. Aki főzött, az használta fel a lisztet, zsirt. A mama döntötte el, hogy miből mennyit kell felhasználni, de mindenki használhatott mindent. Családon belül nem volt magántulajdon, hanem a legteljesebb közösségben éltek. A kemencepadkán ülve fontak nappal is, meg este lám­pánál is. Pál napig szoktak fonni. Összejártak un. fonóházak­hoz tizennyolcan, húszan is egy szobába. Minden este más vitte a petróleumot a 11-es lámpába. Otthon főztek aszalt gyümölcsöt vagy céklát és azt elvitték magukkal a fonóba, ott megették, hogy nyáluk legyen. Több helyen volt fonóház és a fiatal lányok szeret­tek viháncolni, egyik fonóból a másikba átmenni éjszaka. Az egyik leányt felöltöztették menyasszonynak és elmentek vőlegényt keresni. Amikor találtak, danoltak, táncoltak, mint a lakodalom­ban. Fiuk is jártak a fonóba. Ott ismerkedtek a fiatalok egymással. A fiuk rendszerint az asztal keresztfáján ültek, beszélgettek és lestek az orsókat, mikor pottyannak le. Ha leesett, felkapták és csak csókért adták vissza. Amelyik leány szégyenlős volt, az

Next

/
Oldalképek
Tartalom