Szolnoky Lajos szerk: Néprajzi Közlemények 19. évfolyam (Budapest)
X. HORVÁTH SÁNDOR - Miske / Bács-Kiskun m./
A kedves, megtisztelt vendéget a szoba első részébe tessékelték. "Kerüljön beljebb!", s az első ágy előtti székre vagy asztal mellé ültették le. Ülőhelyüket a ház asszonya kötőjével megtörölte. Az első ágyban az idősebb házaspár, a gazda s a gazdaszszony aludt. A hátsó részben levő ágyon már inkább a fiatal pár feküdt. A gyermekek, általában a fiatalabbak helye a szoba hátsó részében volt, főleg a kemence körül. A gyerekek a kecskelábakra állított ágyon, a kucóban, padkán aludtak, ettek. A gyakori vagy szegényebb ( részes, napszámos stb.) vendéget a szoba hátsó részében fogadták, s a kemencepadkára ültették le. Volt, akit a szoba hátsó részében állva hagytak s ugy beszéltek vele. Ismeretlent, idegent, vándorlót még a konyhába sem engedtek be szívesen. 16. Fűtőberendezésük az un. banyakemence v. buboskemence volt. Ez alakra kevésbé változott. Négyzetes csonkakup, tetején díszítéssel C s ak a szabadkéményü konyhából volt fűthető. Rendeltetése a helyiség fűtésén kívül kenyérsütés, rétes sütés, de vasárnaponként - míg a család a templomban volt - a cserépfazékba betett bab is megfőtt. Hazaérve ezt csak be kellett rántani. Helyi kemencekészitők készítették, de a kőmivesek is el tudták készíteni. 19 20 körül a kemence mellé berakott tűzhelyet is építettek, melyen a főzés jobb és gyorsabb, egészségesebb, mint a füstös, huzatos szabadkéményü konyhában. Ez egyúttal a szoba melegét is növelte. Sütésre azonban még a kemencét használták, mert ez sütött a legjobban. A kemencében sült dolgok 'sokkal izesebbek voltak a tűzhelyekben sütötteknél. Ma már a kemence ritka helyén található, igaz a mezőgazdaság árszervezésével megszűnt a kisgazdaságok e célra felhasználható mellékterméke. ( Kukoricaszár, izék, szalma, pozdorja, venyige, rőzse stb.) A kemence befütéséhez bizonyos szakértelem kellett, attól függően, hogy csak fűtésre, vagy minek a sütésére használják föl Ezt az idősebb aszszonytól a fiatal megtanulta, rendesen ő is végezte. Téli reggelen a fiatal asszonynak első dolga volt, hogy a kemencét befütse a már előző este bekészített anyaggal, s csak azután kezdett az utca, udvar, majd a lakóhely takarításához. Télen a kemencepadka az öregek s gyermekek melegedő helye volt. De ilyenkor ezen, vagy a fölötte kifeszített zsinóron száradt a ruha, különösen ahol kisbaba volt. 17. A leirt szoba bútordarabjai. Egy kb. 100 éves, barnássárgára festett, alul fiókos, felül fölnyitható láda, 110 x 140 x 70 cm Benne volt a család ruhája, az asszony staférungja. Az asztal is egyidős a ládával, 90 x 130 cm-es kihúzható lappal, keményfából. Lábai négyszögletesek s lefelé szűkülök, alul X szerű deszka tartja őket össze. Négy db 6 0 év körüli, vásárban vett szék, fenyőfa, sárgás támlával. Kétrészes virágosra festett sarokpad, amely már az üres hátsó szobában várja további sorsát. Egyik részét egy rokon már el is vitte, s a sarokrészt levágva konyhájában használja. Ez 19 07-ben készült. Készítője Fiedler Lajos akkori helyi asztalos. A festéseket ennek felesége végezte. A régi
