Szolnoky Lajos szerk: Néprajzi Közlemények 19. évfolyam (Budapest)

X. HORVÁTH SÁNDOR - Miske / Bács-Kiskun m./

öröme a gyerekeknek az, hogy karácsony éjjelén a szalmán alhatnak. Az asztalra annyi szelet almát is szoktak tenni, ahány tagja a családnak van. A bent lakó és kosztos béres, cseléd, családtagnak számit. Aztán különféle szórakozás, kártyázás, mese, élmények stb. mondása mellett várják az éjféli misére hivó első harangszót. Ekkor melee vizben mindenki megmosakodik kis nyárfa medencében (lavór), de szappan nélkül. Ebből a mosdóvizből kapott inni a jószág és a baromfi is. A hajnali ( reggel 6 óra) pásztormisére menőknek nem volt szabad mosakodni, hanem az estéről maradt almával dörzsölték meg az arcukat, hogy egészségesek s oly pirosak legyenek, mint az alma. Az asztal kb. 3-4 napig volt a leirtak szerint. Aztán az asztal alá helyezett összekevert gabonamagvakat a jószágnak adták. A morzsákat, dióhéjat is összegyűjtötték. Az előzőt a baromfi ette meg, a dióhéj füstjével pedig - ha elléskor megdagadt - a tehén togyét füstölték. Erre az leapadt, mondotta Mihály bácsi. Az abroszt az ünnepek elmultával kimosták. Az asszonyok a karácsonyi vacsora alatt nem kelhetnek föl az asztaltól, ezért minden ételt kezük alá készitenek, mert hiedelmük szerint különben a tyúkok nem fognak jól ülni a tojásokon. 21, 22, 23, 24. A falon szokott lógni egy szekrényke, a Mari ahá z vagy Szent Család, ebben zenélő szerkezet is volt. Ünnepi alkalmakkor húzták föl ( Kovács János Ferónál, Fő utca 57. sz. alatti lakosnál láttam egy ilyen Szent Család szekrénykét, de már a zenélője elromlott.) 25. A szobabeli asztalnál étkeztek minden ünnepélyes alkalommal, de télen állandóan. Ülésrend: főhely az asztal udvarfelőli ablak részén. Itt a gazda és felesége ült, az utcai fal melletti padon ültek a családtagok kor szerinti sorrendben, mellettük feleségük, ha volt. Az ezekkel szembeni helyen folytatódott a sorrend: béres, munkás stb. Az egész öregek és gyermekek a kemence melletti padkán étkeztek. A hideg elmultával esős, szeles időben az alacsony asztalszéket a konyha előterébe, jó időben az udvar eperfájának hü

sébe, este a föllocsolt konyhaajtó elé az udvarra helyezték. Az ülási sorrend a már leirt. Ilyenkor alacsony kisszékre, esetleg a földre tett pokrócra ültek. Az asztalszék a régebbi időkben saját készitményü volt. Egy fatönkből vágták ki kerek vagy négyszög alakura, a kerek három, a szögletes négy bevert lábbal. Később ezt asztalos készítettek, négy lábura s barnára volt festve. Neve: kisasztal vagy asztalszék volt. 26. A gyermek ugy 12-14 éve© korától ülhetett a nagy asztalhoz. Ez ugy az 19 20-as évektől kezdett megváltozni, mikor is a gyermekek is a felnőttekkel együtt ettek. Az öregeknél nem éppen a kortól, hanem a munkaképességüktől függött, hogy meddig ülnek a család asztalánál Amint már inkább kiszolgálásra, ellátásra szorultak, szakadtak el az asztaltól Látásuk, rágóképességük gyengült, kezük reszketett, szegyeitek is ezért magukat, s ezért