Szolnoky Lajos szerk: Néprajzi Közlemények 19. évfolyam (Budapest)

X. HORVÁTH SÁNDOR - Miske / Bács-Kiskun m./

jobban szerettek elhúzódva külön étkezni. A gyermek és az idős étkezőhelye rendesen a kemencepadka, néha a konyha főzőpadkája. Karácsony estéjén a család minden tagjának az asztalnál volt a helye. 27. Vendég esetén a családfő a szokott helyére ült, de mellette az utcai fal melletti padra elsőként ültek a vendégek, s csak azután jött a család többi tagja. Disznótorkor a gazda szintén szokott helyére ült, de ha hivatalos volt a falu jegyzője, tanitói, ugy azok a gazda mellett ülő böllér után ültek. Azután a rokonok, komák, szomszédok. A család férfi tagjai még végezték a soron levő munkákat, fűteni valót, bort hordtak, s ezért az asztal külső oldalánál vacsoráztak. De volt ugy is, hogy a kemence mellé helyezett külön asztalnál ettek. 28. Lakodalmakkor a fő asztalnál foglalt helyet a násznagy feleségével - rendesen ezek voltak a keresztszülők is - az uj pár és a drusbák (koszorús lányok és legények). Régebben ehhez az asztalhoz ültették a falu meghivott un. intelligenciáját is. A többi vendég külön asztaloknál, külön a férfiak, külön a nők. Kis gyermekek anyjuk vagy nagyanyjuk mellett ettek. Külön asztalt kaptak a legények, rendesen az e célra szépen kitisztított fészerben. Ma is hasonló az ülési sorrend, de már a meghivott intelligencia is a nép között foglal helyet és terjed, hogy férj, feleség és kisebb gyermek egymás mellett esznek. Az ágyak és környékük 29. Az első ágy a szoba elülső részében, a gazda és felesége fekvőhelye, a hátsó ágy a szoba hátsó részében a fiatalabb pár, ha ez nem volt, az öregek fekvőhelye. Szükség esetén a kemence és az első ágy közé helyezték kecskelábakra a harmadik fekvőhelyet. Ha voltak öregek, ezt télen ők használták, mert lábukat melegítette a kemence. De feküdtek ebben az adott helyzet szerint fiatal párok és gyermekek is. Ezen kivül használták hálóhelyül a kemence kuckóját és padkáját főleg a gyermekek. Két-három tollvánkost is tettek a fejük alá. Ebből általában volt bőven. Leginkább tollas dunnával, de sok család esetében háziszőttes vagy vásárolt pokróccal és subával is takaróztak. Nyári idők kedvelt lakóhelye volt a tornác a szúnyoghálóval. Volt hely, ahol télen a fiatalabb pár, mivel a szobában nem fértek el, a hideg kamrába húzódtak aludni. Volt, ahol a gyermekek, főleg legénykék az istállóban aludtak. Találtam olyan családot is, ahol az öreg özvegy asszony vagy ember aludt a hideg kamrában. Ugyanis a későbbi időkben gyermekeiket jobban óvták. A magasra vetett diszágy ritka helyen hiányzott Ebben nem igen aludtak, legföljebb a már leirt katisátrában gyermekek. Tornyos ágynak is nevezték. Ez rendesen a férjhezmenendő leány vánkosainak, dunnáinak a tároló helye volt, mutatva az eladó leány módját vagy a menyecske hozott ágyneműjét. Több helyen külön-külön ágyban mind a kettőé, esetleg a két menyecskéé. Alul voltak itt bevetve