Szolnoky Lajos szerk: Néprajzi Közlemények 19. évfolyam (Budapest)

XIX. MOLNÁR MIHÁLY - Szuhafő / Borsod-Abaúj-Zemplén m./

Ha étkezéskor leterítették az asztalt, fehér vagy csikós szőtte abroszt használtak. A. két vagy több teritő használata régebben még a nemes­ségnél sem volt használatos, nemhogy az egyszerű embereknél. Ma azonban a nylon teritőt használják a vászon felé. 20. A karácsonyi asztal terítéséhez minden réteg külön ab­roszt alkalmazott, hacsak módjában állott. Ez leggyakrabban a szőtte abrosz volt, amit ki is hímeztek. Egy ilyen teritőt mutat be a XIX-32. ábra. Anyaga fehér vászon, aminek két végén kereszt­szemes hímzés van. A minta neve szőlőbajusz. Pekete pamut­tal van kivarrva. Mind a hímzést, mind a vásznat tulajdonosa, Gyu­rán Barnáné készítette. A karácsonyi abroszt karácsony este teritették fel. Erre rak­ták az ételt, és ezen helyezték el a karácsonyfát is éjszakára. A teritőt az ünnepek alatt mindig az asztalon hagyták. A rajta össze­gyűlt morzsát megőrizték, megszárították, és ha a tehén beteg lett, annak adták. Mások ennek a morzsának a füstjével füstölték a be­teg tehenet. Az abrosznak magának nem tulajdonítottak gyógyító erőt. Ha elpiszkolódott, kimosták. 21. A karácsonyi asztal alá vagy mellé nem helyeztek sem­mit. A fentebb emiitettekből már alig maradt fent néhány motívum Pl. az idősebb nemzedék nem takarítja le az asztalt karácsony es­te, már csak néhány helyen használnak külön abroszt. A morzsá­val való gyógyítás is elmaradt. 22. Csak a húsvéti terítés tér még el a vasárnapiaktól. Hús­vétkor mindig leterítik az asztalt és felrakják rá az ételt, italt! son­kát, tojást, kenyeret, kalácsot, süteményt, s av anyu s á got, bort, sört, pálinkát, hogy a vendég válogathasson. Ez a szokás ma is él 23. A temetés utáni halotti tor maradékát nem hagyták az asz­talon, és nem teritettek a halottnak. Maga a halotti tor sem általá­nos. 24. Az asztal közelében nincs fali szekrényke. 25. Általában mindig az asztalnál étkeztek és étkeznek ma is. Az asztalnál való ülésrend: az ajtóval szemben foglal helyet a családfő, tőle jobbra és balra a férfiak, felnőtt gyerekek. Az asz­szonyok nem ültek az asztalhoz. Ezek teritettek és a tűzhely kö­zelében vagy a^ ajtó mellett tartózkodtak. Ők csak később ettek, de nem az asztalnál, hanem a padkán vagy- a kisszéken a tűzhely körül. Sok helyen az idősebb nemzedéknél ez még ma is igy van. Ha az asszony mégis leült az asztalhoz, akkor a férjével szemben, a tűzhelyhez közel, illetve az ajtóhoz közelebb foglalt helyet, hogy ne zavarja az asztalnál ülőket, ha valamire szükség van. Azoknál a házaknál, ahol tornác van, nyáron itt étkeztek. Ilyenkor a konyhából kihozott asztalt, vagy a maguk készítette kecskelábú asztalt használták. Ezek mellé az asztalok mellé faragott lócát ( XIX-27. ábra) csináltak. 26. Altalános szokás volt, hogy a gyerek csak akkor ülhetett az asztal mellé, amikor már hasznát vették, vagyis már tudott

Next

/
Oldalképek
Tartalom