Takács Lajos: Néprajzi Közlemények 18. évfolyam (Budapest, 1973)

Pusztainé, Madár Ilona: Szekérkészités és használat a székelyföldi Atyhán és az alföldi Sárrétudvariban

A füz, a komid és a vadszőlő ága csak frissen volt használható, de a mogyoró és a nyirfa hajtása megfelelÓ kezeléssel, hajtogatással és tárolással bármikor rendelkezésre állt. A csapok és s szegek készítéséhez szil, tőgyertyán, galagonya, kökény, tövis fák, ill.bokrok hajtását alkalmazták. I. A szekér készítése Az atyhai szekér a következő öt főrészből áll: A. elsÓ hőkk, hátulsó hőkk kerék készítése B. első csá, hátulsó csá kereke C. szekérutóé D. szekérelőé B. lajtorjáé. Bzek a részek időigényben, anyagigényben, ebből következően értékben megközelítően egyenlők egymással. A. mtoÉSZITÉS 1. Kerékfej A kerókfejnek való fát feltették a kerékfalazó padra, ott leszorították ós un. szalufészivei /faragófejszével/ kifaragták. A kerékfej agyát vastagabbra hagyták, a végeket kúposán formálták. Az agy nem került pontosan közé

pre,az agytő felőli vége rövidebb a másiknál. Faragás után a vékony torokfuróval kifúrták a kerékfejet. A századforduló táján két helyi gazda DOMBI István és SIMÓ István faeszterga gépet vettek, attól kezdve sokan odavitték a kerékfejet esztergáltatni, s igy lassan áttértek a.kerékfej faragásáról azok leesz-