Takács Lajos: Néprajzi Közlemények 18. évfolyam (Budapest, 1973)

Paládi-Kovács Attila: A magyar parasztság kerekes jármüveinek történeti és táji rendszerezéséhez

kozó hosszúságát, mert megkülönböztetik az egész vágás

, a félvágás és a háromfertályos szekeret. Maro3— Tordában egész-tengelyü

. féltengelyü elnevezése is használatos. Háromszékben már a 18. század derekán is régen meggyökeresedett szokásnak látszott ez a szóhasználat.^ Udvarhelyszéken a tengely hossza egész vágású szekérhez 200. a háromf er tályoshoz 188, a félvá81 gáshoz 178 cm. Csikban a két kerék nyomvonala között egész vágás szekér esetén 100 cm, félvágás szekér esetén csak 80 cm a távolság.^

2 A kétféle szekeret szükség esetén kombinálják: a félvágás szekér elejét /előszekér/ az egészvágásu szekér hátsó részével /utószekér/ kapcsolják össze. Ezáltal az első és hátsó kerekek nem azonos nyomon haladnak, s a lejtős terepen nem borul fel egykönnyen a szekér. Az egész vágás szekeret rendszerint ökör vagy bivaly-fogattal vontatták, s a székely földművesek többsége - megfelelő igaerő hiányában - nem ezt, hanem a félvágás szekeret használta. A tengellyel együtt forgó kerék, s az un. »sajtkerék* azaz teli, tömör kerék etnológiai szempontból lényeges kérdéseit most mellőzve, a kerékagy formai fejlődéséről, a küllők és a keréktalpak számáról szükséges feltétlenül szólni. A fakó szekér-egyes helyeken a 20. század elejéig használatban volt tisztán fából, vasalás nélkül készült. "A fakókerék minden részében erősebb, vaskosabb volt, mint a ma használatos; kerékagya félméter hosszú, fala 10 cm magas, 15 cm széles. Ötrészü kerékfala idővel elvásott a kerék ötszöggé változott, ugy, hogy joggal mondhatom ták róla tréfásan, "nem gördül, hanem lépik". A küllők és a talp

ak száma /egy talpba két küllőt tesznek/