Takács Lajos: Néprajzi Közlemények 18. évfolyam (Budapest, 1973)
Paládi-Kovács Attila: A magyar parasztság kerekes jármüveinek történeti és táji rendszerezéséhez
bizonyosan mutat táji eltéréseket. A küllők száma 8, 10, 12; a talpak száma 4, 5, 6 darab volt. A fent emiitett "ötszögű" /5 talp, 10 küllő/ székely szekérkerékkel szemben, a magyarországi taliga és szekérkerekek túlnyomórészt 6 talprészből, 12 küllővel készülnek, mint azt főleg alföldi adataink igazolják.^ Pontos feladat a kerekes jármüvek kerékátmérőinek összegyűjtése és rendszerezése. Debrecenben a kerék méretei minden szekér-tipusnál azonosak; az első kerékátmérője 34 coll /kb. 95.2 cm/, a hátsóé 40 coll /112 cm/, a talyiga kereke pedig 42 coll /117.6 cm/ volt.** 5 Szentendre szigeten az első kerék magassága 90 cm, a hátsóé 102 cm.^ 6 Szentesen az első kerék átmérő87 je 90-93 cm, a hátsóé 104-106 cm. Csikban viszont az első kerék magassága mindössze 80 és a hátsóé is csak 90 cm. E néhány számból is kitetszik, hogy az Alföldön a szekérkerekek átmérője nagyobb, mint a hegyvidéken, s átlagosan 10 cm-rel meghaladja a székelyföldit. Terepismereteink szerint az Északi-Kárpátokban, s hazánk hegyvidékein mindenütt kisebb átmérőjű szekérkereket használtak, mint az Alföldön. A debreceni és a szentendrei kerékméretek különbsége jelzi, hogy az alföldi tájak között is mutatkozott eltérés. Ennek okát kereshetjük a talajviszonyokban /kötött talaj, futóhomok, stb./, s a táji tradiciók különbözőségében is. A "vasas szekerek" kerekeit nem a paraszti, népi faragók, hanem iparosok, kerékgyártók, bognárok készítették, kovácsok vasalták. Mesterségük műszavai közül a parasztság is sokat átvett a szekérkerék alkatrészeinek megnevezésére, pl. ráf , sing , sin , puska, persely stb. /1., 2. ábra/.
