Takács Lajos: Néprajzi Közlemények 18. évfolyam (Budapest, 1973)

Paládi-Kovács Attila: A magyar parasztság kerekes jármüveinek történeti és táji rendszerezéséhez

Tan, de lőcse nincs. Ezáltal teljesen külön tipusnak vehetjük. Természetesen a kordé meghonosodása előtt a Dél-Alföldön is használatosak voltak a debrecenihez hasonló taligafélék, s megnevezésükre a taliga szót emlitik Szegedről, Hódmezővásárhelyről is. Még mindig a lóval vontatott taligáknál maradva, külön figyelmet érdemel a Nagvalföldön helyenként felbukkanó fedeles pásztortaliga

.

54- Ennek nyomai alighanem a kelet-európai, belsőázsiai sztyeppék nomád népeinek iurta-koc

si.1 ához vezetnek bennünket vissza.

55 A lovas taligáktól elkülönítve kell kezelni a szarvasmarhával vort kétkerekű jármüveket. Ezekről - egyetlen rövid adatközlést nem számítva - alig van tudomásunk. A dömsödi /Pest m./ fatengelyes ökörkordé kisebb terhek fuvarozására szolgált.

56

Ipolyszögön /Nógrád m./ 1900 körül a helybeli zsellér eredetű parasztoknak nem voltak szekerei, csak kétrudu, nagykerekü taligá

ik, amibe tehénkéjüket fogták be. Pilismaróton /Esztergom m./ szintén általánosan elterjedt volt az ökörvonta, kétkerekű loptika

.

57 A fentiekből talán már leszűrhető, hogy a fogatolt állat szerint osztályozva a taligákat, a szarvasmarha, a ló és a szamár-vontatásra egyaránt találunk adatokat, de parasztságunk recens kultúrájában csak a levontatta taligáknak volt komolyabb jelentősége. Másik osztályozó elvünk az lehet, hogy mit szállítottak a kétkerekű jármüveken és kiknek a tulajdonát képezték: 1. / pásztortaliga - elesóges, gyakran fedett; 2. / fuvaros vagy paraszt taliga - teherszállításra, lŐcsös, zápos oldallal; 3. / kubikos kordé - földhordásra, lőcs nélküli deszkaláda;