Horváth Terézia: Néprajzi Közlemények 16-17. évfolyam - Kapuvár népviselete (Budapest, 1972)

A KAPUVÁRI /ÉS GARTAI/ PARASZTVISELET - Előállítás és beszerzés

ünnepiekete Olmützből hozatták a legtöbbet, lerakatok utján, vagy a bécsi gyáraktól. A XIX. sz. végén jellegzetes volt a fekete, vagy sötétszinü posztókendő, az "abakendő"-. Nagy kasmir vállkendőket is lehetett kapni. Később már nem volt az üzletekben és kiment a divatból. Fejkendőméretben később is volt kasimirkendő, alsó kendőnek sokat vettek. A XX. sz.-ban is viselt kisebb, téli gyapjú fejkendők ára 1910 körül 2 korona volt. Sok volt a boltokban a "kéktarka, sárgatarka" mezőremenő fejkendőből, ami az 1900-as évek elején 32 f volt, egyenlő egy napi napszámmal. Lányok is hordták ezt a fajtát. Szegényebb lányok is tudtak többfélét venni belőle. "Ha valakinek a fején meglátott az ember egy szép kendőt, kérdezte, hol vetted? Akkor az ember elment és vett egyet, ami a legjobban állt az orcájához." A két világháború között kezdték szállitani a finom gyapjú "piherojtu" kendőket, szövet és "liszter" kendőket. Mindig készen, boltban vették a "beliner" kendőt, fejkendő és vállkendő méretben is. Legváltozatosabbak a selyemkendők. A XIX. sz. végén rojt nélkül vagy ritkás rojttal lehetett kapni. A századfordulón és a XX. sz. első évtizedeiben mindegyiket rojttal árulták. A rojt 20 cm hosszú, különféle szinü volt. Később 510 cm hosszú rojt jött divatba és megint árultak rojt nélküli selyemkendőt is. A XIX. sz.-ban a gazdagok hernyóselyem kendőt is kaptak az üzletben. Az első világháború után pedig főleg műselyem kendőt lehetett kapni. Nagyméretű, vállra való selyemkendőt /1,5x1,5 méteres vagy 2x2 méteres/ a XIX. sz. végéig árultak, kb. két mázsa buza áráért, 30 koronáért. A XX. sz.-ban már csak fejkendőméretben volt selyemkendő. De a kapuváriak szerették még a vállkendőt, sőt a csipőre kifekvő kendőt, ezért alakult ki a korábbi nagy kendők pótlására a "páros kendő" divatja. Egy selyemkendő ára 1910 körül 5-10 korona volt. Szegényebbek csak az olcsóbb "királszünüt" vehették, gazdagoknak került csak az "aranviragura", ami