Horváth Terézia: Néprajzi Közlemények 16-17. évfolyam - Kapuvár népviselete (Budapest, 1972)

KAPUVÁR TÖRTÉNETE - Természeti környezet - Társadalom

mesterek általános ipartestületet, amely először kapuvárgartai volt, majd 1927-től járási /1929-ben 337 taggal/,

68 1920-ban Kapuvár lakosságának 22 J&-a iparral foglalkozott

69 /nem számítva a ruházati és más cikkeket előállító specialistákat/, A kisiparosok életmódját a XIX, sz. vége óta ismerjük. Hasonlít más mezővárosi kisiparosokéhoz. Nyaranta művelték 1-3 hold földjüket és aratónapszámba jártak, ezzel keresték meg a kenyeret. Télen pedig iparűzéssel a költőpénzt keresték meg. Igyekeztek földet, házat venni, áhítoztak önállóságra, függetlenségre, a gazdák életmódjára. Ha elég földre tudtak szert tenni, abba is hagyták az ipart. Kapuvár a XVIII. sz. eleje óta egyre inkább mezőgazdasági termékeket feldolgozó iparűző településsé is válik, helyi üzemekben, kisebb gyárakban dolgozva fel a termékeket. Ezek közül a belterjes gazdálkodáshoz kapcsolódó vállalatok közül fontosabbak: a XVIII. sz. végén és a XIX. sz. elején 71 fennállt "tobakfabrika", a XIX. sz. közepén működő serfő7? 7*3 zőüzem, f6 a XIX-XX. sz. fordulóján szeszgyárak/

0 a XX. sz. elejétől kezdve tejfeldolgozó üzemek,

74 az első világháború óta működő nagy, híres húsüzem. Kereskedelem A szabadabb jogállás, főleg a vámmentesség lehetővé tette, hogy a kapuváriak maguk értékesítsék is piacra termelt mezőgazdasági cikkeiket. A dohányt egyrészt a környékbeli vásárokon árulták. Másrészt már 1728-ban 5 család kereskedett a kapuvári és gartai dohánnyal: Sopronba, Bécsbe, Hainburgba stb. szállítva. A XIX. sz. közepén az értékesítési lehetőségek korlátozása is oka volt a dohánytermelés ha75 . nyatlásának. Az állami monopólium bevezetése után is folytatott magánkereskedelem /^csempészet/ miatt a XIX. sz. legvégén megvonták a termelési engedélyt kapuvártól, Gartától. 7fi így szűnt meg a dohánytermelés. A szénát is maguk a kapuváriak szállították Bécsbe,